A Felvidéki Rockszínház előadása – A Megfeszített

November 20-án a Divadlo U Hasičů-ban fellép a Felvidéki Rockszínház A Megfeszített című darabjával. Aki már látta a társulatot játszani, azt nem kell győzködni, akik pedig még nem ismerik őket, azoknak az előadás jóformán kötelező. Kedvcsinálóként Andrik Tamás egy korábbi írásának részletét közöljük (a teljes cikk megtekinthető itt).



A Felvidéki Rockszínház a 2000. év elején alakult meg Karkó Henriett körültekintő szervezőmunkájának köszönhetően. Azóta, alapítás óta, ahogy mondani szokás, jóban s rosszban vele tart Kerekes Levente, Sas Tibor, Szász Krisztián. Az évek során sok-sok szereplővel, illetve a Csalló Néptáncegyüttes remek táncosaival bővült a fellépők köre, amelybe nemcsak a Felvidék különböző részeiből, hanem Magyarországról is többek eljöttek, hogy együtt érjenek el sikereket. Ez azért is szép, mert az összetartozás tudatát ébresztik az emberben.
Első fellépésükre 2000. augusztus 20-án került sor. Már maga az időpont választása is biztató, de ha még a mű címét is elárulom, akkor az a tökéletes összhang benyomását kelti, hiszen nem másról, mint az István, a királyról van szó. Azóta sikerült más-más darabbal bővíteniük a repertoárjukat, közülük is kiemelném A napba öltözött leányt és A Megfeszített című rockoperát.
Ez utóbbiról szólok pár szót, ugyanis oly mély benyomást tett rám, s úgy érzem, aki ezt a darabot látta, osztja az én véleményemet, hogy vétek lenne hallgatnom.
Ez a mű egy bibliai ihletésű színpadi játék.
Mint tudjuk, a Biblia a legelterjedtebb és legolvasottabb könyv a világon, a könyvek könyve, minden keresztény házban megtalálható, akár több példányban is. E mű, A Megfeszített drámai sodrásában elsősorban Jézus Krisztus életét és tanításait követhetjük nyomon a Bibliából való részletekkel és számos kiemelkedő képzőművészeti alkotásra utalással, valamint különböző irodalmi szemelvények segítségével.
Eközben elgondolkodhatunk saját életünkről, világunkról, és összefüggéseket kereshetünk a régmúlt és a jelen közt. Ez is annak a bizonyítéka, hogy egy remekműről van szó, s mint minden remekmű, minden korban és időben a múltról, a jelenről, a jövőről szól.

A Megfeszített című rockopera mai világunkba helyezi az evangélium történetét.
A darab elején az Aranyborjú ünnepét ünnepli a nép a Főpappal együtt, akire istenként néznek fel. Mivel Mammon kegyeiből nem juthat mindenkinek egyformán, ezért a Főpap szert kínál a szegényeknek, a meghurcoltaknak, az elnyomottaknak, mely kábítószer a bánatot, a kínt, a reménytelenséget segít elfeledtetni. A másik oldalon a Próféta áll, aki a tanítványaival érkezik, hogy szeretetet hirdessen, testvériséget és megbékélést kínáljon az embert pusztító szer helyett. Az ünnep csúcspontja: az emberáldozat aMammon oltárán.
Ám a Próféta csodát tesz, megakadályozza ezt az emberpusztítást, így a Főpapnak nem sikerül megölnie a kiszemelt áldozatot. Ahhoz, hogy uralkodhasson a világ felett, a Főpapnak le kell győznie a Prófétát, de magában erre nem képes. Ágyasa, Bűnbánó asszony bevallja neki, hogy ismeri az egyik tanítványt, az Árulót. A Főpap megvesztegeti az Árulót, aki lelke mélyen a Mester helyére tör, bár saját maga is jól tudja, hogy erre képtelen, ezért elfogadja az ajánlatot. Bűnbánó asszony a találkozásukkor megszereti a Mestert, de a Mester válasza az, hogy ő nem azért van a világon, hogy csak egy embert szeressen, neki az egész emberiséget kell szeretnie, ugyanis nem létezik más megváltás, mint a szeretet. Bűnbánó megtér, s leleplezi az Árulót.
A Mester az utolsó vacsorán elbúcsúzik tanítványaitól, kéri tőlük, hogy hirdessék a szeretetet szerte a világban. A búcsúkor mindnyájuknak megbocsátja bűneiket, az Árulónak is, aki rádöbben, hogy árulása felesleges volt, de már késő.
Az Olajfák Hegyén a Mester az Atyjához szól. Rettegve várja a kínokat, a halált. Szeretne boldogan élni, de tudja, nem teheti, mert az emberiség nem boldog; meg kell váltania, s belenyugszik az elkerülhetetlenbe: Atyám, legyen meg a te akaratod. A rabul ejtett Mestert kegyetlenül megkínozzák. Az Áruló szenved emiatt, a Főpap azonban ujjong, hisz győzött. Csakhogy a rossz sohasem győzheti le a jót, a hazugság az igazságot!
Legyen ez a tanulság mindannyiunk számára, próbáljunk ehhez igazodni, okulni a példából, erőt meríteni belőle, hisz oly nehéz a mai világban megtartani ezeket az értékeket, amikor azt látjuk, tapasztaljuk, hogy mindenki csak a saját javát nézi, azt, hogyan tudunk egymáson átgázolni a végeláthatatlan szópárbajokkal, sértegetésekkel és még sorolhatnám a legkülönfélébb kegyetlenkedéseket.

Andrik Tamás


Szólj hozzá!

*

Cikk dátuma: 2011 november 9, szerda 10:19 óra. Kategória: Közélet. Hozzászólások figyelése: RSS 2.0 feed-en keresztül. You can leave a response, or trackback from your own site.