,

Kávé mellé – Peter Schutz kommentátor

A Közbeszéd blogportál és az AED közös szervezésében újabb kávéházi beszélgetésre invitálunk Benneteket.

Vendégünk ezúttal a jelenkori szlovák újságírás egyik jeles képviselője Peter Schutz, a SME, .týždeň és Korzár napilapok kommentátora lesz Kassáról.

Schutz úrral a szlovák-magyar viszonyokról, illetve az újságírói szakma rejtelmeiről fogunk beszélgetni.

                             Helyszín: U Chlupatýho ducha
Kezdés: 20.00

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

Felmérés a csehországi magyarokról

Alább olvasható a Vox Juventae társulás felhívása:

Kedves fiatalok!

Szociológiai felmérés készül a Csehországban tanuló, dolgozó szlovákiai magyarokról.

A Csehországban tanuló és dolgozó szlovákiai magyarok száma évről évre növekszik, mégsem készült róluk eddig átfogó felmérés.

A Vox Juventae társulás Lampl Zsuzsanna szociológus vezetésével reprezentatív felmérést készít a témában.

A maga nemében egyedülálló, hiánypótló kutatás célja, hogy megismerjük a csehországi magyar közösség gondolkodását, motivációit, elképzeléseit. Választ szeretnénk kapni olyan kérdésekre, hogy miért döntenek a mai fiatalok a csehországi tanulás mellett, milyen szokások, közgondolkodás jellemzi közösségüket, és hogyan ítélik meg lakóhelyük és szülőföldjük lehetőségeit.

Ezért fordultunk hozzátok, és kérjük a segítségeteket a kérdőív kitöltésében, melyet az alábbi linken találtok.

Kérjük, a kitöltött kérdőívet DECEMBER 16-ig küldjétek vissza (az egész legfeljebb 10-15 percet vesz igénybe).

Előre is köszönjük mindenkinek az együttműködést és a valós válaszokat. A válaszadók között értékes díjakat sorsolunk ki.

  1. Díj: 2 belépőjegy a Depeche Mode 2013-as prágai koncertjére
  2. Díj: 2013-as Szigetjegy tetszőleges napra
  3. Díj: hetijegy a 2013-as Gombaszögi Nyári Táborba

+     Különdíj: az első 300 leggyorsabb beküldő között meglepetésként különdíjat is kisorsolunk.

A nyereményeket a sorsolás után azonnal postázzuk a kérdőívben megadott elérhetőségre, ami csak azért szükséges, hogy a nyerteseket értesíteni tudjuk. Nevet, személyes adatokat nem kell beírni.

A felmérésről, melyre a SZK Kormányhivatal Kisebbségi kultúrák finanszírozásának programja keretében kerül sor, előzetesen a brünni és prágai diákklubokat is tájékoztattuk, tőlük kaptuk a címlistát.

Az együttműködést mindenkinek köszönjük.

Vox Juventae társulás


www.voxjuventae.sk
voxjuventae@gmail.com
Tel: + 421 905/281-747

A Felvidéki Rockszínház előadása – A Megfeszített

November 20-án a Divadlo U Hasičů-ban fellép a Felvidéki Rockszínház A Megfeszített című darabjával. Aki már látta a társulatot játszani, azt nem kell győzködni, akik pedig még nem ismerik őket, azoknak az előadás jóformán kötelező. Kedvcsinálóként Andrik Tamás egy korábbi írásának részletét közöljük (a teljes cikk megtekinthető itt).



A Felvidéki Rockszínház a 2000. év elején alakult meg Karkó Henriett körültekintő szervezőmunkájának köszönhetően. Azóta, alapítás óta, ahogy mondani szokás, jóban s rosszban vele tart Kerekes Levente, Sas Tibor, Szász Krisztián. Az évek során sok-sok szereplővel, illetve a Csalló Néptáncegyüttes remek táncosaival bővült a fellépők köre, amelybe nemcsak a Felvidék különböző részeiből, hanem Magyarországról is többek eljöttek, hogy együtt érjenek el sikereket. Ez azért is szép, mert az összetartozás tudatát ébresztik az emberben.
Első fellépésükre 2000. augusztus 20-án került sor. Már maga az időpont választása is biztató, de ha még a mű címét is elárulom, akkor az a tökéletes összhang benyomását kelti, hiszen nem másról, mint az István, a királyról van szó. Azóta sikerült más-más darabbal bővíteniük a repertoárjukat, közülük is kiemelném A napba öltözött leányt és A Megfeszített című rockoperát.
Ez utóbbiról szólok pár szót, ugyanis oly mély benyomást tett rám, s úgy érzem, aki ezt a darabot látta, osztja az én véleményemet, hogy vétek lenne hallgatnom.
Ez a mű egy bibliai ihletésű színpadi játék.
Mint tudjuk, a Biblia a legelterjedtebb és legolvasottabb könyv a világon, a könyvek könyve, minden keresztény házban megtalálható, akár több példányban is. E mű, A Megfeszített drámai sodrásában elsősorban Jézus Krisztus életét és tanításait követhetjük nyomon a Bibliából való részletekkel és számos kiemelkedő képzőművészeti alkotásra utalással, valamint különböző irodalmi szemelvények segítségével.
Eközben elgondolkodhatunk saját életünkről, világunkról, és összefüggéseket kereshetünk a régmúlt és a jelen közt. Ez is annak a bizonyítéka, hogy egy remekműről van szó, s mint minden remekmű, minden korban és időben a múltról, a jelenről, a jövőről szól.

A Megfeszített című rockopera mai világunkba helyezi az evangélium történetét.
A darab elején az Aranyborjú ünnepét ünnepli a nép a Főpappal együtt, akire istenként néznek fel. Mivel Mammon kegyeiből nem juthat mindenkinek egyformán, ezért a Főpap szert kínál a szegényeknek, a meghurcoltaknak, az elnyomottaknak, mely kábítószer a bánatot, a kínt, a reménytelenséget segít elfeledtetni. A másik oldalon a Próféta áll, aki a tanítványaival érkezik, hogy szeretetet hirdessen, testvériséget és megbékélést kínáljon az embert pusztító szer helyett. Az ünnep csúcspontja: az emberáldozat aMammon oltárán.
Ám a Próféta csodát tesz, megakadályozza ezt az emberpusztítást, így a Főpapnak nem sikerül megölnie a kiszemelt áldozatot. Ahhoz, hogy uralkodhasson a világ felett, a Főpapnak le kell győznie a Prófétát, de magában erre nem képes. Ágyasa, Bűnbánó asszony bevallja neki, hogy ismeri az egyik tanítványt, az Árulót. A Főpap megvesztegeti az Árulót, aki lelke mélyen a Mester helyére tör, bár saját maga is jól tudja, hogy erre képtelen, ezért elfogadja az ajánlatot. Bűnbánó asszony a találkozásukkor megszereti a Mestert, de a Mester válasza az, hogy ő nem azért van a világon, hogy csak egy embert szeressen, neki az egész emberiséget kell szeretnie, ugyanis nem létezik más megváltás, mint a szeretet. Bűnbánó megtér, s leleplezi az Árulót.
A Mester az utolsó vacsorán elbúcsúzik tanítványaitól, kéri tőlük, hogy hirdessék a szeretetet szerte a világban. A búcsúkor mindnyájuknak megbocsátja bűneiket, az Árulónak is, aki rádöbben, hogy árulása felesleges volt, de már késő.
Az Olajfák Hegyén a Mester az Atyjához szól. Rettegve várja a kínokat, a halált. Szeretne boldogan élni, de tudja, nem teheti, mert az emberiség nem boldog; meg kell váltania, s belenyugszik az elkerülhetetlenbe: Atyám, legyen meg a te akaratod. A rabul ejtett Mestert kegyetlenül megkínozzák. Az Áruló szenved emiatt, a Főpap azonban ujjong, hisz győzött. Csakhogy a rossz sohasem győzheti le a jót, a hazugság az igazságot!
Legyen ez a tanulság mindannyiunk számára, próbáljunk ehhez igazodni, okulni a példából, erőt meríteni belőle, hisz oly nehéz a mai világban megtartani ezeket az értékeket, amikor azt látjuk, tapasztaljuk, hogy mindenki csak a saját javát nézi, azt, hogyan tudunk egymáson átgázolni a végeláthatatlan szópárbajokkal, sértegetésekkel és még sorolhatnám a legkülönfélébb kegyetlenkedéseket.

Andrik Tamás


A cseh felsőoktatási reformról

A felsőoktatási intézmények – mind Szlovákiában, mind Csehországban – alapvetően két kategóriába sorolhatók: állami és magánintézmények közé, amelyekre adott esetben más-más “előírások” vonatkoznak. Többek között az, hogy az állami egyetemeken és főiskolákon törvényileg biztosítva van, hogy az Európai Unió összes állampolgára az adott ország lakosaival azonos feltételek mellett tanulhat. Szlovákia és Csehország esetében tehát “ingyenesen”: az állami intézmények nem számlázhatnak ki a diákoknak tandíjat mindaddig, amíg egy bizonyos, törvény által előírt időn belül teljesítik tanulmányi kötelezettségeiket.

Itt már rögtön látható egy óriási különbség a két ország felsőoktatási rendszerében: míg Szlovákiában az ún. standard képzési idő az ingyenes – tehát alapképzésen 3 év, mesterképzésen 2 –, addig a cseh állam – egyelőre – bőkezűbb: mindkét szinten egy évvel tovább fizeti a diákok helyett a tanulmány költségeit, tehát 4, illetve 3 évet lehet ingyen tanulni. További befolyásoló tényező a diák életkora is: 26 év felett mindenképp tandíjat kell fizetnie az illetőnek, és egyáltalán: a legtöbb helyen elveszti jogosultságát bármilyen diákkedvezményre.

Ebbe a rendszerbe próbálnak meg a csehek most belenyúlni, változtatni rajta. Elsősorban el szeretnék törölni a 26 éves “diákkorhatárt”, másodsorban pedig kötelező tandíjat akarnak bevezetni mindenkinek. Mindezt természetesen nem egyik napról a másikra: tandíjat a 2013/2014-es tanévtől kellene fizetni, retroaktivitás nélkül: azaz a korábban felvételt nyert diákokra már nem vonatkozna a kötelezettség. Ami a részleteket illeti, a kormány elképzelése, hogy a diákok 5 évnyi egyetemi tanulmányuk alatt legfeljebb 100 000 cseh koronát fizetnének – a konkrét összeg meghatározása az egyes egyetemek hatásköre lenne –, tehát szemeszterenként maximum 10 000 koronát.

Az eredeti terv továbbá az volt, hogy addig, amíg kikristályosodnak a tandíj körüli részletek – értsd: annak bevezetéséig –, egyszeri, ún. beiratkozási díjat fizetnének a felvételt nyert diákok, legfeljebb 6 000 cseh koronát. 2011-ben az elsősök, 2012-ben pedig mind az elsősök, mind a másodikosok. Erre viszont november közepén a cseh Cseh Rektori Konferencia nem bólintott rá, így jelen pillanatban úgy néz ki, az elkövetkező két évben még egész biztosan nem lesz semmiféle pénzfizetési kötelezettsége a csehországi állami felsőoktatási intézménybe jelentkezőnek: minden marad a régiben. És miért is nem fogadta el a Cseh Rektori Konferencia a tervezetet?

A teljes felsőoktatási rendszer tandíj-kötelezettségének bevezetése az érem csupán egyik oldala. A másik oldalon viszont választ kell találni arra a kérdésre, a diákok mikor és miből fizessék ki a tandíjat? Épp ezek azok az egyelőre tisztázatlan kérdések, amelyek miatt a Cseh Rektori Konferencia nem adta áldását a beiratkozási díjra. Kifogásolták, hogy ez a beiratkozási díj tulajdonképp nem más, mint rejtett tandíj, ami a főiskolák és egyetemek támogatáskiesését hivatott valamilyen úton-módon kompenzálni – konkrét számokban kifejezve 700 milliós bevételről beszélnek a beiratkozási díj kapcsán, míg a bevételkiesés a megszorító intézkedések révén 2,3 milliárd cseh korona –, viszont egyáltalán nem szisztematikus megoldás.

Az is csak nemrég dőlt el, hogy a jövőbeni tandíj térítese mikor legyen. Két lehetséges opció merült fel: az egyik az “azonnali” fizetés minden szemeszter elején, a másik pedig az angol és ausztrál rendszer szerinti tandíjtörlesztés a tanulmányok befejezése után, miután az egyén havi fizetése túllépett egy előre megadott határt. Utána törlesztene a volt diák havi 500 koronánként – kivételek természetesen lennének, mint pl. az anyaságin lévő édesanyák stb. A tanulmány során pedig speciális diákhitelből lesz finanszírozva a tandíj.

Érdekes tény, hogy egy felmérés szerint a diákok körülbelül harmada támogatja a tandíj bevezetését: legtöbben azok színvonalának emelkedését várják tőle, illetve nagy hányaduk épp a tandíj azonnali befizetése mellett lenne: nyilvánvalóan félnek az “eladósodás” terhétől. A felsőoktatási reform ellenzőinek is épp ez a legnagyobb kifogásuk: a friss diplomások tulajdonképp mintha “hátránnyal”, mínusszal vágnának neki a nagybetűs életnek tanulmányaik befejeztével.

A csehországi tandíjkötelezettség azonban nemcsak az egyén elé állít majd új kihívásokat, akadályokat, hanem a csehországi magyar diákklubok (AED és KAFEDIK) élete is feltehetően meg fog változni. Gondolok itt arra, hogy idén, 2010-ben az Ady Endre Diákkör annyi elsőst – szám szerint 36 gólyát – avatott, amennyi eddig 2-3 évben szokott lenni összesen. Hogy ez az örvendesen magas érdeklődés pontosan minek köszönhető, nem tudom. Remélem, többek közt a Diákhálózat kezdeményezése, a Felsőoktatási Tájékoztató Körút is hatással volt a választásnál. Mi lesz viszont a tandíj bevezetése után? Mennyi felvidéki magyar végzős diák lesz hajlandó fizetni a tanulmányokért – még akkor is, ha magasabb színvonalt kapna? Mennyi elsőst fogunk avatni 2013 után? Az előzetes kilátások nem kecsegtetnek semmi jóval.

Egy biztos: 2013-ig egész biztosan nem lesz semmiféle tandíj, sem beiratkozási díj, minden marad a régiben; illetve ha lesz is, az csak az újonnan felvételizettekre lesz kötelező érvényű, a magasabb évfolyamok diákjaira nem lesz hatással. Hogy utána mi lesz, az még igencsak a jövő zenéje. De hogy előbb-utóbb lesz változás, az is biztos.

Mert egy dolog, amiben mindenki egyetért: a változásra, változtatásra szükség van. A jelenlegi rendszerrel ebben a formájában, az adott feltételek mellett nem vagy nagyon nehezen tartható fenn. Addig, amíg 2007-ben 72 000 korona, addig 2010-ben már csak 60 000 korona volt az egyetemek egy diákra jutó dotációja. Várható tehát, hogy a tandíj bevezetésével az egyetemeknek csupán arra lesz energiájuk, hogy a meglévő szintet tartani tudják, minőségjavításra már nagy valószínűséggel nem.

Hogy azt mivel lehetne a leghatékonyabban elérni, senki nem tudja. Mivelhogy annak megválaszolásához először arra a kérdésre kéne megtalálni a választ, hogy miért nem működik a mai rendszer? Mi okozta, hogy ide jutottunk? És egyáltalán: mi a célunk a felsőoktatásban, mit szeretnénk elérni az országban? Igazán őszintén válaszolni ezekre a kérdésekre talán nem egyszerű, de addig, amíg nem tudjuk, hogy honnan hová, nincs sok értelme a hogyanról beszélni.

Az Olvasó egyetért a felsőoktatás reformjával? Hajlandó lenne tandíjat fizetni? Milyen feltételek és elvárások mellett? És tulajdonképp mennyit? Legyünk őszinték!

Pathó Gábor,
az AED elnöke, a Diákhálózat oktatásügyi alelnöke

,

Benyomások egy film után

Anna, hét év a frontvonalon – vetítés a PMKK-ban

„Az ember néha az életével fizet azért, mert kimondja, amit gondol… Nem én egyedül vagyok veszélyben, és ezt nem egy példa igazolja.“

Anna Politkovszkaja, Bécs, 2005.

November 14-én néhány ember összegyűlt a PMKK-ban, hogy megnézzen egy dokumentumfilmet Anna Politkovszkajáról, „arról az emberjogiharcos – Csecsenföldértkiálló – oroszújságírónőről – akitmegöltek“ – röviden, tömören, ennyit tudtam róla és munkájáról, amikor beültem Masha Novikova filmjére. Az alkotás a  “Jeden svět” nemzetközi,  emberi jogokkal kapcsolatos dokumentumfilm-fesztiválnak köszönhetően jutott a köztudatba és hozzánk.

Anna Politkovszkaját, a Novaja Gazeta szerkesztőjét 2006. október 7-én Moszkvában, a háza előtt lőtték le. Halálával világhírűvé vált: nekrológot írtak róla a nagy újságok, méltatták munkásságát, bátorságát, életét, megkapta posztumusz elismerésként az UNESCO Sajtószabadság Világdíját. 2008-ban pedig egykori munkatársa, Masha Novikova filmet forgatott az életéről “Anna, hét év a frontvonalon” címmel.

Politkovszkaja nem félt nyíltan kritizálni az orosz kormány hozzáállását a csecsenföldi háborúhoz – ennek köszönhetően fölkerült a Novaja Gazeta szerkesztőségének gyászfalára, másik három,  hasonló okokól  meggyilkolt kollégája mellé. Saját véleménye szerint nem volt semmi hősiesség abban, amit csinált: „Nem vagyok harcos, csak abszolút újságíró“. Tehát kimondta, amit gondolt, mert ez egy abszolút újságíró dolga.  Pedig tisztában volt a lehetséges következményekkel, ismerte az ellenségét, és azt is tudta, hogy a Dávid-Góliát-harc általában nem úgy végződik, mint ahogy az meg vagyon írva – ahogy az ő esetében sem a kicsi, de igazságos kerekedett fölül a mese végére.

Novikova alkotása tökéletes portréja ennek az Újságírónak, tulajdonképpen fénykép egy arcról, ami megmutatja, milyen ez az arc, és azt is, hogy miért ilyen. Ezért a film nemcsak Anna életéről szól, hanem nagyon kíméletlenül tárja elénk azt, ami szerves és elválaszthatatlan része volt ennek az életnek: a csecsenföldi valóságot. És ezzel messze túlmegy a “könnyen emészthetőség” határán.

Nyolcvan percnyi nyomor, szenvedés, megcsonkított halottak, megkínzott emberek képei és valami halvány reménysugár szimbóluma – Anna Politkovszkaja. Ennyi a film. Utána sok-sok óra gondolkozás, beszélgetés, mély főhajtás.

A PMKK-vetítés után a beszélgetés-rész valahogy elmaradt. Véget ért a film, kurtán-furcsán felkapcsoltuk a lámpát, feltekertük a vásznat, bezártuk a termet, és elmentünk sörözni –  a fő téma viszont nem Anna Politkovszkaja és nem Csecsenföld volt. Érintettük, de nem feszegettük. Kár érte. Pedig nagyon feszegetni való téma. Ahogy a “Jeden svět” többi alkotása is.

Majd a következőn…

Link a filmajánlóhoz.

Októberi visszatekintés

Fotó: Aktron / Wikimedia CommonsOktóber idusa a magyarok számára, ahogy az lenni szokott, az 1956-os forradalom ünneplésének, megemlékezésének ideje.

A legnagyobb rendezvény ennek kapcsán – össznemzeti mércével is talán, de az egyetemisták és középiskolások közt mindenképp – a Budapesten a Rákóczi Szövetség által évente megrendezett Gloria Victis, a Kárpát-medencei középiskolások (mondhatni gigantikus) történelmi vetélkedője.

Α nagyközönség számára leginkább érzékelhető eseményei ennek az ünnepsorozatnak a különböző televíziócsatornákon sokszor élőben is követhető ünnepi beszédek a Budapesti Műszaki Egyetemen, illetve a fáklyás felvonulás. (Igen, az a híres-neves tankmegmozgató akció is ezen a felvonuláson történt…) Viszont a Gloria Victisről majd máskor.

És mi történt itt Prágában 2010. október 23-ához?

A Prágai Magyar Kulturális Központ (PMKK) helyet adott – és ad december 3-áig – a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége (CSMMSZ) által megszervezett CONCORDIA 2010 nevezetű kiállításnak, amelynek keretén belül 11 Csehországban élő magyar művész alkotása tekinthető meg.

Ezen kiállítás megnyitójára sokaknak a Kicsi Hang duó koncertje tette fel a pontot. Előtte viszont a prágai magyar nagykövet, dr. Szőke László mondott egy tartalmas, elgondolkodtató és gondolkodásra ösztönző ünnepi beszédet, amely tulajdonképp az alfája és egyben omegája is eme bejegyzésnek. A nagykövet urat hallgatva az járt a fejemben, hogy ezt bizony többünknek hallania kéne, elgondolkodni felette! Ha hallani már nem is, álljon hát itt  a prágai magyar nagykövet üzenete, gondolatai írott formában!

——————————————————————–

Dr. Szőke László, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének ünnepi beszéde az 1956-os forradalom alkalmából:

2010_okt_23_nagykoveti_beszed

——————————————————————–

Használd a nyelved! … itt is

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy projekt. Úgy hívták, hogy KFK, avagy Kétnyelvűség Felmérő Körút, amely a dél-szlovákiai magyar nyelvhasználatot volt hivatott felmérni a hivatalos szférában (önkormányzatok, településtáblák, műemlékfeliratok stb.) a teljesség igényével, kiegészítve egy terjedelmes fotódokumentációval.

Knut Vollebaekkel és a két Komárom képösszefoglalójával kezdődött, amit követett egy nagyobb hangvételű, 18 településre kiterjedő felmérés — amely a Fórum Intézet védnöksége alatt a Diákhálózat és az AED kezdeményezésére jött létre — , mígnem megszerveződött az egész Dél-Szlovákiát átölelő projekt. A KFK-val kapcsolatos hírek és összefoglalók a felvidéki online médiában már megjelentek: leginkább a Körképen (beszámoló indulás előtt, egy naplójegyzet a felmérés során, egy érdekes történet, valamint szubjektív és objektív összefoglaló Zoboralja nem éppen vidám mai helyzetéről), de írt róla egy összefoglalót a Bumm.sk és az Új Szó is.

Végül pedig született egy kisfilm belőle / róla / hozzá. A kezdeményezőket idezve: “A kisfilm polgári kezdeményezésre, a Vox Juventae, a Diákhálózat és magánszemélyek támogatásáv készült. A kezdeményezők a nyelvhasználat népszerűsítése mellett az egyéni adakozás, filantrópia fontosságát és életképességét is szeretnék demonstrálni“.

Mert nyelvében él a nemzet a Felvidéken is, Prágában is…

Radnótira emlékeztünk

A huszadik század egyik kiemelkedő költőjének, Radnóti Miklósnak a minap volt születésének 101. évfordulója. Az a rendkívüli szeretet és rajongás, ami őt és költészetét a mai napig övezi, az emberségét, hazaszeretetét és tragikus életét végigkísérő költeményeknek köszönhető, amelyek méltán tartoznak a magyar irodalom legszebbjei közé. Mi, prágai magyar diákok, annál is inkább kötődünk hozzá,  mivel Prágától alig több mint 100 km-re, akkor még Glatter Miklós néven, Liberecben tanult a textilipari főiskola diákjaként. Először 1972-ben emlékeztek meg Radnóti Liberecben töltött éveiről, amikor az akkori magyar nagykövet leleplezte később 38 évre elfeledett emléktábláját. Radnóti kora óta az – akkor még többségében német ajkú szudéta iparváros – iskolája, dacára a nyelvi, nemzetiségi és politikai változásoknak, nem hazudtolta meg azt a szellemi nagyságot és tradíciót, amelyet már akkor is képviselt, mivel idén buzgó szeretettel és örömmel fogadták dr. Szőke László nagykövet úr példás kezdeményezését, a Radnóti születésének évfordulójáról való megemlékezést. A prágai magyar szervezeteket képviselő vegyes delegáció tagjaként diákkörünk is elhelyezte koszorúját az emléktáblánál, s bízzunk benne, hogy a Nagykövet úr kezdeményezése hagyományt teremt az elkövetkező években is.

Hostomský Károly

2010-es szlovákiai parlamenti választások

A választásokon való részvétel a demokráciában a polgárok egyik alapvető joga. Fontos, hogy éljenek is ezzel a jogukkal! Ezen belül is kiemelten fontos a fiatalok részvétele a választásokon. Ha a fiatalok választási kedve alacsony, akkor hosszú távon a teljes választási részvétel is alacsony maradhat, ami a demokrácia további fenntarthatóságát is megkérdőjelezi.

Ezen  felhívás terjesztésével az a célunk, hogy a felvidéki magyarság, ezen belül is a felvidéki magyar ifjúság választó kedvét befolyásoljuk pozitív irányba, pártszimpátiától függetlenül!

Ki szeretnénk emelni emellett azt a lehetőséget, hogy azok is részt vehetnek a szavazáson, akik a választások napján nem tartózkodnak lakóhelyükön. Ehhez nem kell mást tenni, mint legkésőbb a választások előtti 50. napig, azaz április 23-ig elküldeni írásos kérvényünket a szükséges iratok fénymásolatával együtt a megfelelő szervhez. Ezen szerv esetenként változó lehet, erről  bővebb tájékoztatást az Új Szó cikke ad.

A döntés a Te kezedben van!

Orosz Előd

A szükséges formanyomtatvány letölthető innen.