Exkurzión a cseh akadémián, avagy a csajok és a gyémántlopás

November 4-től 6-ig, azaz csütörtöktől szombatig „nyitott ajtók” voltak a Cseh Tudományos Akadémia fizikai intézeteiben: a „Slovankán” meg nálunk is a „Cukrovarníckán”. Ez persze nem azt jelenti, hogy szellőztettünk (bár néha azt is szoktunk), hanem hogy kedvesen fogadtuk a jónépet, és megismertettük őket kutatótevékenységünk alapjaival. Csütörtökön és pénteken a szakközépiskoláknak és a gimnazista osztályoknak voltunk nyitva, míg szombaton az egész közvéleménynek.

Az organizációval voltak kisebb problémák, ugyanis csütörtök délben kapcsoltam be a cseh telefonomat, mert amúgy is szolgálati úton voltam Szlovákiában (valami díjat kellett átvennem, öcsém szerint nyugdíjat), aztán akkor olvastam, hogy reggel 8-tól én fogadom a gimnazistákat. Vissza is írtam nekik, hogy „OK, sima ügy”. Persze pár óra múlva kiderült, hogy ők még szerdán írtak nekem, és aznap csütörtök reggelre gondolták és nem péntekre. De mindegy, megoldották. Cserébe pénteken elpártoltam egy gimnazista csoportot (nem kell féltékenykedni, kevés csaj volt köztük, és azok is fiatalkák), meg hagytam magam rábeszélni a szombat délutánra is.

Gondoltam, hogy akkor már ne csak az én szombat délutánom legyen elrontva, és szóltam pár emberkének, hogy ha akarnak snapszerozni, akkor nálam szétdobhatjuk a laborban. Az „exkurzió” megszervezését kedves titkárnőmre bíztam. Sajnos egy ember idő előtt elveszett, de ez még belefért a minimális veszteség kategóriájába.

Itt egy csoportkép az AED-es különítményről, amelyről még plusz ketten sajnos lemaradtak:

Kis csoportunk meglátogatta az AFM-STM (atomic force microscopy / scanning tunneling microscopy) laborját, a röntgen diffrakcióról láthattak egy rövid praktikus előadást, az MBE (Molecular Beam Epitaxy) és MOVPE (Metal-organic vapour plasma epitaxy) laborba is bekukkantottak, meg hozzám is benéztek a laborba. Hát, hogy mivel foglalkozunk, abba ne is nagyon mélyedjünk bele. Bár az AED-blog főkoordinátorkája azt mondta nekem, hogy ne stresszeljek, nincsen limitálva a cikk oldalainak a száma (akárcsak a pofonok száma sem). Mi – így nagy vonalakban  – nanokristály szerkezetű vékony gyémántrétegekkel és azok különféle felhasználásával foglalkozunk főleg az elektronikában, biogyógyászatban és bioelektronikában meg stb. De szerintem majd mesélnek a többiek személyesen.

Az exkurziónak pozitív vonzata is volt, mert a főnökkel rájöttünk, hogy téves volt az a feltételezés, miszerint a sejtek növekedése a szintetikus gyémántfilmeken a hidrogénnel vagy oxigénnel terminált felületektől függ. Rájöttünk, hogy mégsem a felület tulajdonságaitól függ a sejtek szelektív növekedése, hanem azok típusától. A női sejtek ha hozzáérnek a gyémánthoz, akkor már el nem eresztik azt, míg a férfi sejtek elpusztulnak rajta.

Praktikus pillanatainkban demonstráltuk a gyémántrétegek nagy hővezető képességét is a jónépnek. Ami során kezembe vettem egy vékony gyémánttal beborított lemezt, és csupán a testhőmérsékletemnek köszönhetően, öregurasan kezdtem el szeletelni jégkockákat a whiskys poharakba. A kísérlet sajnos kudarcba fulladt, mert lefagyott a fél kezem.

Az exkurzió cseppet elhúzódott (durva 2 órásra sikeredett), de azért remélem, nem bánták meg a kis sétát növendékeink. Igaz, hogy nagyon kellett koncentrálnom rájuk, nehogy rosszalkodjanak, és hétfőn pár gyémánttal kevesebbet találjak az asztalomon. ;) De amúgy is: ezen gyémántok értéke szinte minimális az ékszeriparhoz képest, mert nem gyémántkövekről van szó, hanem 0.1–5 mikrométer vastagságú nanokristály szerkezetű gyémántrétegekről. Az exkurzió után még beültünk egy könyvtárba, hogy tovább folytassuk a tudományos eszmecserét.

Nov. 26-án lesz egy hasonló akció a témakörben, mégpedig a „Prágai egyetemek tudományos napja” fedőnevű esemény. Akit érdekel az akció, az errefele tálál róla több információt.

tibi

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*