Év végéhez közeledvén hadd kívánjunk mindenkinek békés, boldog karácsonyi ünnepeket, valamint sikerekben gazdag új esztendőt – sok szerencsével, egészséggel és vidámsággal!
Az egyetemistáknak ezenfelül pedig kívánunk még minél sikeresebb vizsgaidőszakot – könnyű kérdésekkel, kedves vizsgáztatókkal!
Az AED csapata nevében,
Pathó Gábor,
elnök
A felsőoktatási intézmények – mind Szlovákiában, mind Csehországban – alapvetően két kategóriába sorolhatók: állami és magánintézmények közé, amelyekre adott esetben más-más “előírások” vonatkoznak. Többek között az, hogy az állami egyetemeken és főiskolákon törvényileg biztosítva van, hogy az Európai Unió összes állampolgára az adott ország lakosaival azonos feltételek mellett tanulhat. Szlovákia és Csehország esetében tehát “ingyenesen”: az állami intézmények nem számlázhatnak ki a diákoknak tandíjat mindaddig, amíg egy bizonyos, törvény által előírt időn belül teljesítik tanulmányi kötelezettségeiket.
Itt már rögtön látható egy óriási különbség a két ország felsőoktatási rendszerében: míg Szlovákiában az ún. standard képzési idő az ingyenes – tehát alapképzésen 3 év, mesterképzésen 2 –, addig a cseh állam – egyelőre – bőkezűbb: mindkét szinten egy évvel tovább fizeti a diákok helyett a tanulmány költségeit, tehát 4, illetve 3 évet lehet ingyen tanulni. További befolyásoló tényező a diák életkora is: 26 év felett mindenképp tandíjat kell fizetnie az illetőnek, és egyáltalán: a legtöbb helyen elveszti jogosultságát bármilyen diákkedvezményre.
Ebbe a rendszerbe próbálnak meg a csehek most belenyúlni, változtatni rajta. Elsősorban el szeretnék törölni a 26 éves “diákkorhatárt”, másodsorban pedig kötelező tandíjat akarnak bevezetni mindenkinek. Mindezt természetesen nem egyik napról a másikra: tandíjat a 2013/2014-es tanévtől kellene fizetni, retroaktivitás nélkül: azaz a korábban felvételt nyert diákokra már nem vonatkozna a kötelezettség. Ami a részleteket illeti, a kormány elképzelése, hogy a diákok 5 évnyi egyetemi tanulmányuk alatt legfeljebb 100 000 cseh koronát fizetnének – a konkrét összeg meghatározása az egyes egyetemek hatásköre lenne –, tehát szemeszterenként maximum 10 000 koronát.
Az eredeti terv továbbá az volt, hogy addig, amíg kikristályosodnak a tandíj körüli részletek – értsd: annak bevezetéséig –, egyszeri, ún. beiratkozási díjat fizetnének a felvételt nyert diákok, legfeljebb 6 000 cseh koronát. 2011-ben az elsősök, 2012-ben pedig mind az elsősök, mind a másodikosok. Erre viszont november közepén a cseh Cseh Rektori Konferencia nem bólintott rá, így jelen pillanatban úgy néz ki, az elkövetkező két évben még egész biztosan nem lesz semmiféle pénzfizetési kötelezettsége a csehországi állami felsőoktatási intézménybe jelentkezőnek: minden marad a régiben. És miért is nem fogadta el a Cseh Rektori Konferencia a tervezetet?
A teljes felsőoktatási rendszer tandíj-kötelezettségének bevezetése az érem csupán egyik oldala. A másik oldalon viszont választ kell találni arra a kérdésre, a diákok mikor és miből fizessék ki a tandíjat? Épp ezek azok az egyelőre tisztázatlan kérdések, amelyek miatt a Cseh Rektori Konferencia nem adta áldását a beiratkozási díjra. Kifogásolták, hogy ez a beiratkozási díj tulajdonképp nem más, mint rejtett tandíj, ami a főiskolák és egyetemek támogatáskiesését hivatott valamilyen úton-módon kompenzálni – konkrét számokban kifejezve 700 milliós bevételről beszélnek a beiratkozási díj kapcsán, míg a bevételkiesés a megszorító intézkedések révén 2,3 milliárd cseh korona –, viszont egyáltalán nem szisztematikus megoldás.
Az is csak nemrég dőlt el, hogy a jövőbeni tandíj térítese mikor legyen. Két lehetséges opció merült fel: az egyik az “azonnali” fizetés minden szemeszter elején, a másik pedig az angol és ausztrál rendszer szerinti tandíjtörlesztés a tanulmányok befejezése után, miután az egyén havi fizetése túllépett egy előre megadott határt. Utána törlesztene a volt diák havi 500 koronánként – kivételek természetesen lennének, mint pl. az anyaságin lévő édesanyák stb. A tanulmány során pedig speciális diákhitelből lesz finanszírozva a tandíj.
Érdekes tény, hogy egy felmérés szerint a diákok körülbelül harmada támogatja a tandíj bevezetését: legtöbben azok színvonalának emelkedését várják tőle, illetve nagy hányaduk épp a tandíj azonnali befizetése mellett lenne: nyilvánvalóan félnek az “eladósodás” terhétől. A felsőoktatási reform ellenzőinek is épp ez a legnagyobb kifogásuk: a friss diplomások tulajdonképp mintha “hátránnyal”, mínusszal vágnának neki a nagybetűs életnek tanulmányaik befejeztével.
A csehországi tandíjkötelezettség azonban nemcsak az egyén elé állít majd új kihívásokat, akadályokat, hanem a csehországi magyar diákklubok (AED és KAFEDIK) élete is feltehetően meg fog változni. Gondolok itt arra, hogy idén, 2010-ben az Ady Endre Diákkör annyi elsőst – szám szerint 36 gólyát – avatott, amennyi eddig 2-3 évben szokott lenni összesen. Hogy ez az örvendesen magas érdeklődés pontosan minek köszönhető, nem tudom. Remélem, többek közt a Diákhálózat kezdeményezése, a Felsőoktatási Tájékoztató Körút is hatással volt a választásnál. Mi lesz viszont a tandíj bevezetése után? Mennyi felvidéki magyar végzős diák lesz hajlandó fizetni a tanulmányokért – még akkor is, ha magasabb színvonalt kapna? Mennyi elsőst fogunk avatni 2013 után? Az előzetes kilátások nem kecsegtetnek semmi jóval.
Egy biztos: 2013-ig egész biztosan nem lesz semmiféle tandíj, sem beiratkozási díj, minden marad a régiben; illetve ha lesz is, az csak az újonnan felvételizettekre lesz kötelező érvényű, a magasabb évfolyamok diákjaira nem lesz hatással. Hogy utána mi lesz, az még igencsak a jövő zenéje. De hogy előbb-utóbb lesz változás, az is biztos.
Mert egy dolog, amiben mindenki egyetért: a változásra, változtatásra szükség van. A jelenlegi rendszerrel ebben a formájában, az adott feltételek mellett nem vagy nagyon nehezen tartható fenn. Addig, amíg 2007-ben 72 000 korona, addig 2010-ben már csak 60 000 korona volt az egyetemek egy diákra jutó dotációja. Várható tehát, hogy a tandíj bevezetésével az egyetemeknek csupán arra lesz energiájuk, hogy a meglévő szintet tartani tudják, minőségjavításra már nagy valószínűséggel nem.
Hogy azt mivel lehetne a leghatékonyabban elérni, senki nem tudja. Mivelhogy annak megválaszolásához először arra a kérdésre kéne megtalálni a választ, hogy miért nem működik a mai rendszer? Mi okozta, hogy ide jutottunk? És egyáltalán: mi a célunk a felsőoktatásban, mit szeretnénk elérni az országban? Igazán őszintén válaszolni ezekre a kérdésekre talán nem egyszerű, de addig, amíg nem tudjuk, hogy honnan hová, nincs sok értelme a hogyanról beszélni.
Az Olvasó egyetért a felsőoktatás reformjával? Hajlandó lenne tandíjat fizetni? Milyen feltételek és elvárások mellett? És tulajdonképp mennyit? Legyünk őszinték!
Pathó Gábor,
az AED elnöke, a Diákhálózat oktatásügyi alelnöke
[nggallery id=71]
Ahogy a legutóbb ígértük: pénteken újra megnyílik a PMKK konferenciaterme az érdeklődők előtt, felizzik a vetítő és meghallgathatunk egy újabb élménybeszámolót. Read more
Igen, az AED-nek is – mint minden egyéb diákszervezetnek – elsősorban eszmei értéke van. Egy felbecsülhetetlen, megfoghatatlan, elvont valami (hogy kinek mi, azt döntse el mindenki legjobb belátása, tiszta szíve szerint), amely idestova már 54. éve létezik…
Hadd emeljük viszont ki, hogy létezik az AED-nek egy másik, kézzelfoghatóbb, materialista manifesztációja is pólók és kitűzők személyében. Olyan dolgok ezek, amelyek viselőjüknek elsősorban büszke dísznek, az AED-nek pedig hírneve terjesztésének lettek kitalálva.
Ha tehát közel áll hozzád az Ady Endre Diákkör eszmeisége, tevékenysége, vagy csupán szívesen visélnél ilyen kitűzőt, pólót, támogass bennünket!
A kitűző megvásárolható 5 CZK-ért darabja, egy póló pedig 150 CZK-ért az alábbi színekben (a készlet erejéig biztosan).
Mellesleg nem utolsó karácsonyi ajándéknak sem… ;)
Mélyen tisztelt Nép!
Nem is annyira rég még voltak olyan tervek, hogy az idei Mikulás legyen kicsit más, mint az eddigiek. Szóba került egy koncert ötlete. Sajnos technikai okok miatt ez most Mikulásra nem fog összejönni, de ami késik, nem múlik! Ha minden jól megy, viszontlátjuk még az Undermindot Prágában.
Ami viszont lesz most:
Ezúton közhírré tétetik, hogy december 4-én, szombaton az AED háza tájára is ellátogat a Mikulás krampuszlányai kíséretében. Ennek örömére csapunk egy hatalmas bulit a strahovi 11-es klubban.
A buli keretein belül megrendezésre kerül az AED történetének első csocsó bajnoksága. Erre kétfős csapatok nevezését várjuk december 4-én, 12.00-ig az alábbi e-mail címre: aed(kukac)aed(pont)cz (a tárgyba kéretik feltüntetni a ,,csocsó” szót), illetve a helyszínen 20.15-ig. A nevezési díj 20 CZK , kezdés 21.00. Az első 3 helyezett csapatot jutalomban részesítjük.
A Mikulás 23.00 tájékán érkezik, így ha szeretnétek, hogy ő kézbesítse ajándékaitokat, eddig az időpontig kéretik azokat névvel ellátva leadni a jegyszedő pultnál.
Továbbá ezúttal is él a ,,táncolj a kedvenc zenédre” opció. December 2-ig kérheted kedvenc zenéidet (1 magyar+1 külföldi / 2 magyar/ 2 külföldi) a fórumon.
Röviden:
Mikor: 2010. december 4., 20:00
Hol: Strahov, 11-es klub (térkép itt)
Mennyiért: 30 CZK
Csocsó: jelentkezés december 4-ig, 12:00-ig
itt: aed(kukac)aed(pont)cz, nevezési díj: 20 CZK
Open playlist: link
Szeretettel várunk mindenkit!
Az AED csapata nevében
Molnár Judit
Festival du Film Français, avagy Francia Filmfesztivál, amely november 25-től december 1-ig, immáron 13. alkalommal kerül megrendezésre Csehországban. Ez a nemzetközileg megrendezett filmfesztivál lehetőséget kínál mindenkinek, hogy megismerkedjen a kortárs francia filmművészet minden szegletével. Filmek színes skáláját vonultatja fel, a szélesebb közönség által ismert mozifilmektől egészen a szűkebb rajongótáborral rendelkező művészfilmekig.
Ez idén sem lesz másképp. Ha esetleg nem tartózkodsz Prágában, semmi ok a pánikra. Csehország nyolc városának tizenöt kulturális intézménye fogadja majd hét napon keresztül a nagyérdeműt. Ami pedig a programot illeti: öt, Csehországban eddig még nem vetített film, verseny a cseh filmkritika választottjai között, rövidfilmek éjszakája és természetesen filmvetítés látástól vakulásig.
A filmek nagy része már megállta helyét valamely rangosabb filmfesztiválon, valamint műfajokban is színes skálát vonultat fel a rendezvény. Lesz itt minden: vígjátéktól kezdve akción és romantikán keresztül animációs filmig, politikai thrillerig, történelmi motivációjú filmdrámáig, dokumentum- és művészfilmig.
Ízelítőnek pár alkotás a kínálatból:
Roman Polanski legutóbbi rendezése a Szellemíró. A történet központjában egy újságíró és a leköszönő brit miniszterelnök áll. Az újságíró feladata lenne, hogy összeállítsa az ex-miniszterelnök memoárját, ami egy magas rangú politikusnál sosem egyszerű. Egy igazi Polanski-rendezéssel állunk szemben, fordulatokkal megtűzdelve mutatja be a politika és a mögötte rejlő hazugságok világát.
A fehér szalag. A 2009-es év egyik legsikeresebb nemzetközi koprodukciója. Egy észak-németországi faluban játszódik az első világháború kitörése előtt. Sötéten ábrázolja a falu társadalmát, ahol titokzatos események veszik kezdetüket. A film elnyerte a 2009-es Arany Pálmát és az Oscar-díjat a legjobb idegen nyelvű filmnek.
Egy, a mindennapjainkkal foglalkozó dokumentumfilm: Babák – Az első év. A vliág négy szegletében elő és nevelkedő kisbaba első évét mutatja be. A film a fejlett és fejlődő országok gyermekeit állítja szembe és teszi fel a kérdést: “Hol jobb felnevelni gyermekünket?”.
Ez csak három film a több mint 30 filmet felvonultató programból. Ezért garantálom, hogy bárki megtalálja a maga szája ízének megfelelő alkotást. Ha sikerült felkeltenem a figyelmedet, látogass el a fesztivál honlapjára, ahol részletesebb információkkal és programmal, filmekből összevágott előzetessel és virtuális katalógussal várnak a szervezők. A belépő ára egységesen minden előadásra 89 Kč, melyek elővételben várostól függően a honlapon feltüntet mozikban kaphatók.
/filmróka/
Anna, hét év a frontvonalon – vetítés a PMKK-ban
„Az ember néha az életével fizet azért, mert kimondja, amit gondol… Nem én egyedül vagyok veszélyben, és ezt nem egy példa igazolja.“
Anna Politkovszkaja, Bécs, 2005.
November 14-én néhány ember összegyűlt a PMKK-ban, hogy megnézzen egy dokumentumfilmet Anna Politkovszkajáról, „arról az emberjogiharcos – Csecsenföldértkiálló – oroszújságírónőről – akitmegöltek“ – röviden, tömören, ennyit tudtam róla és munkájáról, amikor beültem Masha Novikova filmjére. Az alkotás a “Jeden svět” nemzetközi, emberi jogokkal kapcsolatos dokumentumfilm-fesztiválnak köszönhetően jutott a köztudatba és hozzánk.
Anna Politkovszkaját, a Novaja Gazeta szerkesztőjét 2006. október 7-én Moszkvában, a háza előtt lőtték le. Halálával világhírűvé vált: nekrológot írtak róla a nagy újságok, méltatták munkásságát, bátorságát, életét, megkapta posztumusz elismerésként az UNESCO Sajtószabadság Világdíját. 2008-ban pedig egykori munkatársa, Masha Novikova filmet forgatott az életéről “Anna, hét év a frontvonalon” címmel.
Politkovszkaja nem félt nyíltan kritizálni az orosz kormány hozzáállását a csecsenföldi háborúhoz – ennek köszönhetően fölkerült a Novaja Gazeta szerkesztőségének gyászfalára, másik három, hasonló okokól meggyilkolt kollégája mellé. Saját véleménye szerint nem volt semmi hősiesség abban, amit csinált: „Nem vagyok harcos, csak abszolút újságíró“. Tehát kimondta, amit gondolt, mert ez egy abszolút újságíró dolga. Pedig tisztában volt a lehetséges következményekkel, ismerte az ellenségét, és azt is tudta, hogy a Dávid-Góliát-harc általában nem úgy végződik, mint ahogy az meg vagyon írva – ahogy az ő esetében sem a kicsi, de igazságos kerekedett fölül a mese végére.
Novikova alkotása tökéletes portréja ennek az Újságírónak, tulajdonképpen fénykép egy arcról, ami megmutatja, milyen ez az arc, és azt is, hogy miért ilyen. Ezért a film nemcsak Anna életéről szól, hanem nagyon kíméletlenül tárja elénk azt, ami szerves és elválaszthatatlan része volt ennek az életnek: a csecsenföldi valóságot. És ezzel messze túlmegy a “könnyen emészthetőség” határán.
Nyolcvan percnyi nyomor, szenvedés, megcsonkított halottak, megkínzott emberek képei és valami halvány reménysugár szimbóluma – Anna Politkovszkaja. Ennyi a film. Utána sok-sok óra gondolkozás, beszélgetés, mély főhajtás.
A PMKK-vetítés után a beszélgetés-rész valahogy elmaradt. Véget ért a film, kurtán-furcsán felkapcsoltuk a lámpát, feltekertük a vásznat, bezártuk a termet, és elmentünk sörözni – a fő téma viszont nem Anna Politkovszkaja és nem Csecsenföld volt. Érintettük, de nem feszegettük. Kár érte. Pedig nagyon feszegetni való téma. Ahogy a “Jeden svět” többi alkotása is.
Majd a következőn…
Link a filmajánlóhoz.
November 19-én este megtelt a PMKK konferenciaterme. Aznap estére hirdettük meg az első útibeszámolónkat. A várakozásaink: összejön a szűk kis baráti társaság, meghallgatjuk Tibit, majd megyünk kocsmázni. Meg is lepődtünk, amikor egyre csak jöttek és jöttek az emberek, mígnem a kezdésre már alig fértünk el a teremben.
Fél 7-kor aztán beindult a vetítő, elcsendesedett a nép és kedvenc gyémántszakértő villanyszerelőnk elkezdte az előadását. Nagy profiról lévén szó, az előadás egy köszönetnyilvánitással kezdődött:
Aztán meghallgathattunk egy kis mesét arról, Dubaj honnét szerezte azokra az épületekre a pénzt, amik segítségével ma már világhírnévre tett szert.
Történet történetet követett, a közönség pedig lélegzet-visszafojtva figyelt.
Hogy ne legyen olyan unalmas az előadás, becsúszott pár poén, például a Jebel Aliról, a tevékről, az eltévesztett szállodaszobákról, majd jött egy kis zenei aláfestés, mégse aludjon el a közönség.
Az egyórás előadás végére mindenkinek mosoly csúszott az arcára. Kinek a kocsmaidő eljöttéért, kinek pedig a hallottakra visszagondolván. Fél 9-re át is helyeztük a székhelyünket egy kellemes kis kocsmába, hogy szétdobjuk a teóriát a látottakról, hallottakról.
Mindenkinek köszönjük a részvételt, de az se búsuljon, aki esetleg lemaradt volna, a teljes történetet elolvashatja a Körkípen, mivelhogy a kedves előadónk az ottani szerkesztőgárda sztárcsatára.
Következő útibeszámoló: december 10., témája pedig gyerekkorunk egyik kultikus meséjének helyszíne, a
Yellowstone Nemzeti Park. A részletek hamarosan.
Mint ahogy már a féjszbúk júzerek láthatták, pénteken egy új fajta kultúrprogrammal bővül az AED állandó programkínálata.
A PMKK közreműködésével ezentúl minden hónapban várjuk az érdeklődőket a ,,kultúrába”, ahol az épp aktuális előadó elkalauzol bennünket a világ számos pontjára.
Hogy mik lesznek: Nordkapp, Svédország, Finnország, Amerika, Dubaj, Berlin, Düsseldorf, Moszkva, Szentpétervár, Brüsszel, Franciaország, KFK projekt,…
Előadóink főleg Prágában tanuló/dolgozó világjárók, de érkeznek majd ,,külsősök” is, hogy megosszák velünk élményeiket.
Az első élménybeszámolót Ižák Tibortól kapjuk, aki Dubajba repít minket varázsszőnyegén november 19-én. December 10-én pedig a Yellowstone Nemzeti Parkban átélt élményeit osztja meg velünk Melecske Ákos. További részletek és a jövőbeli programok az oldalt található naptárban, illetve az AED Facebook oldalán.
Ha szeretnéd megosztani velünk útjaid során átélt tapasztalataid, jelentkezésedet várjuk az aed[kukac]aed[pont]cz-re.
Útra fel! Mindenkit sok szeretettel várunk!