Éves archív: 2012

Elkészült, amire olyan régóta vártunk. Lacza Tihamér befejezte munkáját, a könyv már a nyomdában.

Immár tehát semmi akadálya annak, hogy a nagytalálkozón április 27-én ünnepélyesen is bemutassuk a Sziget a szárazföldön c. könyvet, ami a helyszínen megvásárolható lesz, valamint megrendelhető az AED-től.

Ára 15 € / 369 Kč + postaköltség. Utalással vagy postai utánvétellel téríthető. (A postai rendeléssel kapcsolatban érdeklődni lehet az aed@aed.cz emailcímen)

Lacza Tihamér könyve 433 oldal terjedelemben dolgozza fel a diákkör történetét 1957-től napjainkig. A kötetet visszaemlékezések és a krónikákból származó eredeti bejegyzések gazdagítják. A szövegtestet egy 125 fotóból álló képmelléklet és valamint egy 50 tárgyi és írásos emléket bemutató dokumentummelléklet egészíti ki. A névmutató alapján a szerző több mint 2500 személyről, egykori prágai diákról és vendégeikről tesz említést a kötetben. (a névmutató még a korrektúra előtti változat, apróbb hibák lehetnek benne, melyek a nyomott verzióban javítva vannak már)

Az alábbiakban Orosz Örs előszavát olvashatják:

“A kedves olvasó egy rendhagyó történelemkönyvet tart a kezében, amely a cseh/szlovákiai magyar diákmozgalom egyik fontos fejezetéről, a Prágában működő Ady Endre Diákkör (közismert rövidítéssel: az AED) történetéről kíván áttekintést adni  a korabeli dokumentumok, újságcikkek és mindenekelőtt az egykor Prágában tanult magyar diákok feljegyzései, visszaemlékezései alapján.

E könyv régóta dédelgetett tervét a diák kör megalapításának 50. jubileuma alkalmával sikerült tettekre fordítani. Ekkor egy lelkes csapat fogott neki a gyűjtőmunkának, melyből egy kiállítás is született. Az AED ekkor Lacza Tihamért bízta meg a krónikás nem kis feladatának elvégzésével, melynek eredményét a kedves olvasó most a kezében tartja.

A könyv összeállítása során a szerző arra törekedett, hogy az AED egyes „korszakairól” kiegyensúlyozottan, a valósághoz híven – ahogy a nagy római történetíró, Tacitus  mondta volt: Sine ira et studio , azaz: harag és elfogultság nélkül – írjon. Belelátva a klubtörténet utolsó 20 évébe, melynek feldolgozásához magam is hozzájárultam, megállapíthatom, hogy talán ez volt a legnehezebb feladat. Maga a szerző is szereplője ennek a történetnek, ráadásul a rendelkezésére álló „források” mind információértéküket tekintve, mind „műfaji” szempontból sokfélék voltak. Az emberi  memória sem minden esetben megbízható, ugyanarra a dologra többnyire maguk a résztvevők is másként emlékeztek.

A kötet mintegy ezer szereplője közül többen a cseh/szlovákiai magyar közélet  és szellemi élet ismert képviselői, sokan Prágában maradtak, vagy továbblépve külföldön futottak be irigylésre méltó karriert, a legtöbben azonban, az egyetemi tanulmányaikat befejezve visszatértek szülőföldjükre, és itt élik a kisebbségi magyar értelmiségiek tartalmas életét. Nem titkoljuk, szándékunkban volt emléket állítani egy nagyszerű embernek is, aki a kezdetektől atyai szeretettel kísérte a Prágában tanuló magyar diákok igyekezetét és tevékenységét, tanácsaival és útmutatásaival segített nekik eligazodni az olykor bonyolult helyzetekben. Rákos Péterről  (1925–2002) van szó, aki a Károly Egyetem magyar tanszékének volt a vezetője, és tanárként, irodalomtudósként, műfordítóként, a cseh–magyar irodalmi kapcsolatok szorgos építőjeként írta be nevét a cseh és a magyar szellemi élet történetébe.

Róluk, mindannyiunkról, s a legrégebb óta működő diákszervezetről, az immár 55 esztendős Ady Endre Diákkörről szól ez a könyv, mely szigetként a szárazföldön menedéket, barátokat, tudást, élményeket és emlékeket adott egy erős, összetartó közösségnek.

Végül ez a könyv a városról, Prágáról is szól, amely nem csupán színhelye, de fontos szereplője is volt ennek a történetnek. Ahogy az AED tagsága folyamatosan változott és megújult, úgy alakult és változott a város is, de a visszatérőknek mindig ugyanaz a kedves és kultúrával átitatott hely marad, amelyhez diákkoruk legszebb emlékei kötődnek.”