Borkalauz: Bevezetés
“Végül is ketten maradnak: Isten és a bor.”
Ha megkérdeznék tőlem, mi az az egy dolog, ami igazán jól jellemzi a magyar népet, azt mondanám habozás nélkül: a bor. Mi más is lehetne a válasz egy olyan nép esetében, amely olyan borokat készített és készít a mai napig, mint a tokaji aszú, a somlói juhfark vagy az egri bikavér?
Bort inni nagyszerű, a borivás okozta mámoros állapot pedig semmilyen más, alkohol okozta bódulattal nem összehasonlítható. A bortól igazán kinyílik a lélek, csókra nyílik a jányok ajka és kurjantásra áll a legények szája. A bor komolytalanul komoly meditáció.
De mitől is jó egy bor, mit érdemes inni, és főleg: mikor, kivel és mihez? Mit igyunk, ha összejött az államvizsga? Mi jó, ha fáj a lét? És ha kopog a végrehajtó? Milyen a szeretkezős bor? Nem egyszerű kérdések ezek, a megfelelő bor kiválasztása a körülmények alapján nagyságrendekkel javíthatja az élményt.
Nem kis öröm számomra, hogy itt, a sörhasak hazájában találtam magam körül olyan embereket, akik szeretnek bort inni, és szeretnék érteni is azt. Egymásra talált egy majd’ tucatnyi ember, akik eddig kétszer gyűltek össze bort kóstolni és együtt élvezni az édes bormámort, és amiből remélem, sokáig tartó hagyomány lesz.
Ezzel a bevezetővel egy sorozatot szeretnék útjára indítani az AED honlapján, melynek célja a borkultúra, a borismeret terjesztése a prágai magyarok körében, hátha többen kedvet kapnak arra, hogy a “hiperes” százkoronás palackokon túllépjenek. Jó bor beszerzése jó áron ugyanis talán nem is olyan nehéz, mint gondolná az ember.
A sorozat nagyjából havonta egyszer szeretne új résszel jelentkezni, mindig az épp lefutott kóstoló után. Ebből következőleg gyakorlatilag a kóstolók összefoglalója lesz, a kóstolt fajta ismertetése után a borok személyes értékelése következik, kinek mi tetszett, mikor, mihez, kivel inná; végül pedig egy közmegegyezésű ajánlás a legjobb ár-érték arányú tételekről.
Mint azt már említettem, eddig kétszer gyűltünk össze, tavaly decemberben bikavéreket kóstoltunk, most csütörtökön pedig furmintokat vettünk szemügyre. Mindkét akcióról rövidesen elkészül a beszámoló.
Nem tudom, milyen sikere lesz ennek a sorozatnak, illetve lesz-e sikere egyáltalán. Számomra öröm megélni és megírni, úgy hiszem, ennyivel én meg is elégszem. Hamvas Béla szavaival zárom ezt a nyitányt: “Igyál, a többit majd hozza a bor.”
/k/
(Aki járt az utóbbi években a Klampár Tibor pingpong bajnokságon, annak a megközelítés nem jelenthet gondot, mivel a záběhlicei Hamr sportközponttól alig néhány 100 méterre található, igaz légvonalban a tó másik oldalán.)
