November 19-én este megtelt a PMKK konferenciaterme. Aznap estére hirdettük meg az első útibeszámolónkat. A várakozásaink: összejön a szűk kis baráti társaság, meghallgatjuk Tibit, majd megyünk kocsmázni. Meg is lepődtünk, amikor egyre csak jöttek és jöttek az emberek, mígnem a kezdésre már alig fértünk el a teremben.
Fél 7-kor aztán beindult a vetítő, elcsendesedett a nép és kedvenc gyémántszakértő villanyszerelőnk elkezdte az előadását. Nagy profiról lévén szó, az előadás egy köszönetnyilvánitással kezdődött:
Aztán meghallgathattunk egy kis mesét arról, Dubaj honnét szerezte azokra az épületekre a pénzt, amik segítségével ma már világhírnévre tett szert.
Történet történetet követett, a közönség pedig lélegzet-visszafojtva figyelt.
Hogy ne legyen olyan unalmas az előadás, becsúszott pár poén, például a Jebel Aliról, a tevékről, az eltévesztett szállodaszobákról, majd jött egy kis zenei aláfestés, mégse aludjon el a közönség.
Az egyórás előadás végére mindenkinek mosoly csúszott az arcára. Kinek a kocsmaidő eljöttéért, kinek pedig a hallottakra visszagondolván. Fél 9-re át is helyeztük a székhelyünket egy kellemes kis kocsmába, hogy szétdobjuk a teóriát a látottakról, hallottakról.
Mindenkinek köszönjük a részvételt, de az se búsuljon, aki esetleg lemaradt volna, a teljes történetet elolvashatja a Körkípen, mivelhogy a kedves előadónk az ottani szerkesztőgárda sztárcsatára.
Következő útibeszámoló: december 10., témája pedig gyerekkorunk egyik kultikus meséjének helyszíne, a
Útibeszámoltunk
November 19-én este megtelt a PMKK konferenciaterme. Aznap estére hirdettük meg az első útibeszámolónkat. A várakozásaink: összejön a szűk kis baráti társaság, meghallgatjuk Tibit, majd megyünk kocsmázni. Meg is lepődtünk, amikor egyre csak jöttek és jöttek az emberek, mígnem a kezdésre már alig fértünk el a teremben.
Fél 7-kor aztán beindult a vetítő, elcsendesedett a nép és kedvenc gyémántszakértő villanyszerelőnk elkezdte az előadását. Nagy profiról lévén szó, az előadás egy köszönetnyilvánitással kezdődött:
Aztán meghallgathattunk egy kis mesét arról, Dubaj honnét szerezte azokra az épületekre a pénzt, amik segítségével ma már világhírnévre tett szert.
Történet történetet követett, a közönség pedig lélegzet-visszafojtva figyelt.
Hogy ne legyen olyan unalmas az előadás, becsúszott pár poén, például a Jebel Aliról, a tevékről, az eltévesztett szállodaszobákról, majd jött egy kis zenei aláfestés, mégse aludjon el a közönség.
Az egyórás előadás végére mindenkinek mosoly csúszott az arcára. Kinek a kocsmaidő eljöttéért, kinek pedig a hallottakra visszagondolván. Fél 9-re át is helyeztük a székhelyünket egy kellemes kis kocsmába, hogy szétdobjuk a teóriát a látottakról, hallottakról.
Mindenkinek köszönjük a részvételt, de az se búsuljon, aki esetleg lemaradt volna, a teljes történetet elolvashatja a Körkípen, mivelhogy a kedves előadónk az ottani szerkesztőgárda sztárcsatára.
Következő útibeszámoló: december 10., témája pedig gyerekkorunk egyik kultikus meséjének helyszíne, a