Ízelítőnek:

És itt meg is lehetne állni. Ennél többet szavakkal leírni nem nagyon lehetne, ha valaki megkérdezi, mi is / ki is az a Parno Graszt.

Október 13-án lépett fel a Parno Graszt Prágában. Kaptunk rá testületileg jegyeket, ismerőseim megkérdeztek, lenne-e kedvem elmenni rá. Előtte ugyan nem ismertem őket, más programom nem lévén, igent mondtam rá. Ha más nem, elmegyek legalább reprezentálni – gondoltam. Hát, mit is mondjak: nem bántam meg.

Ahogy az lenni szokott, koncert előtt beugrunk “szítdobni a teóriát” szigorúan sör mellett, ahol bevárjuk a máshonnan jövőket. Majd megérkezünk testületileg a Palác Akropolishoz nagyjából tíz perccel a koncert hivatalos kezdése előtt. Ruhatár, jegylecsekkolás, kézre pecsétszerzés a kettesszekrény biztonságiaktól. Baráti kézfogás az épp befutó nagykövettel és PMKK-s kíséretével. Koncert előtt belefér még egy – az ügyeseknek kettő – sör, befutnak a néptáncosok is. Koccintások, bemutatkozások. Lassan elkezd vonulni a tömeg: a bárpulttól a koncertterembe. Követjük – én legalábbis – őket.

Aztán következett olyan, amilyet már régen éltem át. Egy koncert, amit nem lehetett állva végignézni. Egy koncert, ahol százötven jelenlévő volt, és százötven táncolta végig a másfél órát. Egy koncert, ahol még az utolsó sorban is táncoltak az emberek. A Parno Graszt pedig olyan lelkesedéssel játszott, ami előtt le a kalappal. Bátran ki merem jelenteni, hogy ezek az emberek többet tettek a magyar kultúra és Magyarország népszerűsítéséért és jó hírnevéért, mint Kövér László, Orbán Viktor meg a többi melldöngető pszeudo-államférfi együttvéve. Ezek a cigányok. Ezek a MAGYAROK. Mert egyikük sem szólalt meg a dalszövegeken kívül semmilyen más nyelven. Rég éreztem magam ennyire büszkének, hogy magyar vagyok. És hogy ők is magyarok.

Kik is ők tulajdonképp? Egy kis utánaguglizás és a honlapjuk átböngészése után hadd foglaljam össze a legfontosabb tudnivalókat!

Maga a zenekar 1987(!)-ben alakult egy kis magyarországi falu, Paszab lakosaiból. (Mellesleg a prágai magyar nagykövet a szomszéd faluból származik, úgy hírlik.) Egy olyan faluból, ahol körülbelül mindenki zenész – ahogy a videóból is kitűnik. Maga a zenekar kilenctagú, akikkel fel szokott még lépni egy tízfős tánccsoport is.

Mi mást, mint autentikus – saját gyűjtés elsősorban Paszab és környékéről – cigány zenét játszanak, azt pedig a legmagasabb, ha lehet ilyet mondani: világszínvonalon. Ilyenből pedig kevés van már. Az olyanból pedig még kevesebb, aki az esetleges hírnév után is meg tudja őrizni arculatát, identitását.

Maga a Parno Graszt név állítólag fehér lovat jelent, amely a tisztaságot, illetve a szabadságot szimbolizálja.

Sikereik közül amit mindenképp ki kell emelni, az az első lemezük, a Rávágok a zongorára utáni 7. hely 2002-ben a World Music Charts Europe zenei ranglistán, ami azóta se sikerült egy magyar bandának se. Mi több, második albumuknak, a Járom az utam címűnek köszönhetően a svájci Vibrations zenei magazin 2005-ben az év 10 legjobb előadói közé választotta a Parno Grasztot.  Ezenkívül a BBC kezdeményezésére a Magyar Televízió forgatott róluk 2003-ban egy dokumentumfilmet, ami szintén, valljuk be, nem kis elismerés!

Érdekesség pedig, hogy 2008-ban Indiában járva kutatták gyökereiket, őseiket, zenéjüket, ami majd DVD-n is megjelenik a hírek szerint.