Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, még azon is túl, áll egy magyar étterem Csehország szívében. Nem akármilyen hely volt ez ám! Ebben az étteremben készítették a legfinomabb halászlevet, gulyást, s itt csordogált a legfinomabb pálinka széles e világon. A legelszántabb daliák ki is próbálhatták állóképességüket a királyságban hirdetett eropróbán. Az az ifjú, aki egyetlen este leforgása alatt legurít a torkán tíz különféle pálinkát, felkerül a hírességek falára. Sok bátor vitéz neve ékesíti már ezt a falat. S aki még nem került fel, …gyorsan szedje össze magát.
Na, de az én mesém most nem errol fog szólni.
Történt ugyanis nem is oly régen, hogy egy kiváló muzsikusokból álló zenekar elment a fovárosba szerencsét próbálni. Beneveztek egy tehetségkutató versenyre. S hát mit ád a Jóisten….
….nemcsak, hogy tehetséggel áldotta meg oket, hanem jókora szerencsével bocsájtotta el oket a nagyvilágba, ezért sem csoda hát, hogy a versenyt meg is nyerték.
Teltek, múltak az évek, s a zenekar mindenfelé muzsikálgatott, de nem csak a saját örömére, hanem a nagyérdemu közönség szórakoztatására is. Játszottak ok kicsiknek s nagyoknak,öregeknek s fiataloknak, szépeknek és még annál is szebbeknek, s ki ezt a csodálatos muzsikát meghallotta, annak azonal táncra állt a lába. Még, ha csak a lába, de a szíve is!
Nem volt ez másként Prágában sem. A Parapács zenekar hosszú utat tett meg, hogy ott lehessen a novemberi folkhétvégén.
Pénteken a Budapest étteremben szólaltatták meg varázshangszereiket, szombaton pedig csodás táncházat varázsoltak az itt lakók számára.
Eloször a legkisebbek ugrálhattak kedvükre, majd a nagyok vették át az uralmat a táncparketten.
Szólt a moldvai, kalotaszegi, gömöri, mezoségi muzsika s a legkitartóbbak még a vajdaszentiványi dallamokra is koptathatták cipojük talpát.
A zenekar nagy örömmel nézte végig mily boldogok az itt mulatozó magyarok. Teljesítve küldetésüket, másnap tovább is álltak.
Így a Parapács zenekar boldogan hagyta el Csehországot, reménykedve, hogy hamarosan újra viszontláthatják régi s újonnan szerzett barátaikat.
Aki nem hiszi, járjon utána.
Széki dallam
Én elmentem Budapestbe, Budapestbe.
Bort ittam én aznap este, aznap este.
Aznap este, aznap este, aznap este….
Ismét sokan összejöttünk a táncestre.
Aj Parapács húzz egyet,
Soha sem kérek többet,
Aj Parapács húzz egy jót,
Játsz egy kedvemre valót.
Aj, Parápács húzz egy nótát,
iszok még egy kis pálinkát,
Prímás uram húzza nótám,
el is kopott már a csizmám.
Ájnananánanananá…. ?
A csodálatos muzsika
(Prágai magyar népmese)
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, még azon is túl, áll egy magyar étterem Csehország szívében. Nem akármilyen hely volt ez ám! Ebben az étteremben készítették a legfinomabb halászlevet, gulyást, s itt csordogált a legfinomabb pálinka széles e világon. A legelszántabb daliák ki is próbálhatták állóképességüket a királyságban hirdetett eropróbán. Az az ifjú, aki egyetlen este leforgása alatt legurít a torkán tíz különféle pálinkát, felkerül a hírességek falára. Sok bátor vitéz neve ékesíti már ezt a falat. S aki még nem került fel, …gyorsan szedje össze magát.
Na, de az én mesém most nem errol fog szólni.
Történt ugyanis nem is oly régen, hogy egy kiváló muzsikusokból álló zenekar elment a fovárosba szerencsét próbálni. Beneveztek egy tehetségkutató versenyre. S hát mit ád a Jóisten….
….nemcsak, hogy tehetséggel áldotta meg oket, hanem jókora szerencsével bocsájtotta el oket a nagyvilágba, ezért sem csoda hát, hogy a versenyt meg is nyerték.
Teltek, múltak az évek, s a zenekar mindenfelé muzsikálgatott, de nem csak a saját örömére, hanem a nagyérdemu közönség szórakoztatására is. Játszottak ok kicsiknek s nagyoknak,öregeknek s fiataloknak, szépeknek és még annál is szebbeknek, s ki ezt a csodálatos muzsikát meghallotta, annak azonal táncra állt a lába. Még, ha csak a lába, de a szíve is!
Nem volt ez másként Prágában sem. A Parapács zenekar hosszú utat tett meg, hogy ott lehessen a novemberi folkhétvégén.
Pénteken a Budapest étteremben szólaltatták meg varázshangszereiket, szombaton pedig csodás táncházat varázsoltak az itt lakók számára.
Eloször a legkisebbek ugrálhattak kedvükre, majd a nagyok vették át az uralmat a táncparketten.
Szólt a moldvai, kalotaszegi, gömöri, mezoségi muzsika s a legkitartóbbak még a vajdaszentiványi dallamokra is koptathatták cipojük talpát.
A zenekar nagy örömmel nézte végig mily boldogok az itt mulatozó magyarok. Teljesítve küldetésüket, másnap tovább is álltak.
Így a Parapács zenekar boldogan hagyta el Csehországot, reménykedve, hogy hamarosan újra viszontláthatják régi s újonnan szerzett barátaikat.
Aki nem hiszi, járjon utána.
Széki dallam
Én elmentem Budapestbe, Budapestbe.
Bort ittam én aznap este, aznap este.
Aznap este, aznap este, aznap este….
Ismét sokan összejöttünk a táncestre.
Aj Parapács húzz egyet,
Soha sem kérek többet,
Aj Parapács húzz egy jót,
Játsz egy kedvemre valót.
Aj, Parápács húzz egy nótát,
iszok még egy kis pálinkát,
Prímás uram húzza nótám,
el is kopott már a csizmám.
Ájnananánanananá…. ?