Ady Endre (Diákkör)

Ezt a beszámolót megreformálom,
a mondandóját, rímekbe vágom.
Elmesélem én most néktek,
hogy bulizni nem nagy vétek.

Decembernek hűvös szele,
azt suttogja: gyere, gyere.
Žižkov felé vedd az utad,
mert ma az AED arra mulat.

A bejáratban egy angyal fogad,
az ördög kezedre egy pecsétet nyomat.
Ajándékoknak itt a helye,
a puttonyba, rakd csak bele.

A jóbarátok egymásra találnak,
asztaluknál csoportosan piálnak.
Múlik az idő és fogy a sör,
jöhetne már a következő kör.

Az este folyamán előkerül valami,
ami mindenkiből az állatot hozza ki.
Picsi-pacsi bot a neve.
Elfenekelhetlek vele?

Csibe benn az órában,
ma este még nem hánytam.
Nem is fogok gyerekek,
inkább táncolni vigyetek.

A vakunak villog a fénye,
partyfotók érdekében,
Téglás fal közt szól a zene,
A várakozásban megesz a fene.

S végre eljött a nagy csoda,
pirosruhás szakállas pofa.
Nehéz puttonyt húz a hátán,
átkelt véle a Magas Tátrán.

Szépen lassan elkel a sok ajándék,
nézd meg jobban, hogy élnek anyádék.
Boldog arcok, csillogó szemek,
a mikuláscsokimba tüstént beleeszek.

A mikulás elégedetten távozik,
mivel látja, hogy mindenki boldogan sörözik.
Azért még a  pultnál belök ő is egy felest,
aztán a lányok közt egy angyalt keres.

Jövőre újra találkozunk! Mondja nékünk.
Ezalatt az év alatt ne legyen több vétkünk.
Tanuljunk és ne bukjuk a vizsgákat,
inkább csak gyűjtögessük a diplomákat.

Hát így történt ez, biz én mondom,
diákok közt nincs több gondom.
Ki is fogytam már a rímekből,
a Télapó meg berúgott a bechertől.

(Ági)