Megjelent az új Alma Mater!

Megjelent a Diákhálózat gondozásában kiadott ingyenes egyetemista és főiskolás lap, az Alma Mater idei első száma! A tartalomból röviden:

– Specifica Autoimmunita: Irak és az amerikai külpolitikai realitások;
– Társadalom Tudomány: A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának konferenciája, beszámoló a kerekasztal legutóbbi üléséről, valamint A tegnap fénye?, gondolatok Johan Huizinga holland történész és filozófus A holnap árnyékában c. könyvéről;
– Mozaik: Performansz művészet, rövid betekintés eme művészeti irányzat történetébe;
– Látomás: Kicsit a posztimpresszionizmusról, valamint Andy Warhol-kiállítás Kassán;
– Kerek Világ: Nagy az arcod, Steve Jobs!, Mutasd a géned, megmondom, ki vagy;
és még sok minden más…

A lap megtalalálható Pathó Gábornál (elnok [kukac] aed [pont] cz, Jižní Město), Stofira Eriknél (stofeszmail [kukac] gmail [pont] com, Strahov), valamint a PMKK-ban és az AED rendezvényein.

Októberi visszatekintés

Fotó: Aktron / Wikimedia CommonsOktóber idusa a magyarok számára, ahogy az lenni szokott, az 1956-os forradalom ünneplésének, megemlékezésének ideje.

A legnagyobb rendezvény ennek kapcsán – össznemzeti mércével is talán, de az egyetemisták és középiskolások közt mindenképp – a Budapesten a Rákóczi Szövetség által évente megrendezett Gloria Victis, a Kárpát-medencei középiskolások (mondhatni gigantikus) történelmi vetélkedője.

Α nagyközönség számára leginkább érzékelhető eseményei ennek az ünnepsorozatnak a különböző televíziócsatornákon sokszor élőben is követhető ünnepi beszédek a Budapesti Műszaki Egyetemen, illetve a fáklyás felvonulás. (Igen, az a híres-neves tankmegmozgató akció is ezen a felvonuláson történt…) Viszont a Gloria Victisről majd máskor.

És mi történt itt Prágában 2010. október 23-ához?

A Prágai Magyar Kulturális Központ (PMKK) helyet adott – és ad december 3-áig – a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége (CSMMSZ) által megszervezett CONCORDIA 2010 nevezetű kiállításnak, amelynek keretén belül 11 Csehországban élő magyar művész alkotása tekinthető meg.

Ezen kiállítás megnyitójára sokaknak a Kicsi Hang duó koncertje tette fel a pontot. Előtte viszont a prágai magyar nagykövet, dr. Szőke László mondott egy tartalmas, elgondolkodtató és gondolkodásra ösztönző ünnepi beszédet, amely tulajdonképp az alfája és egyben omegája is eme bejegyzésnek. A nagykövet urat hallgatva az járt a fejemben, hogy ezt bizony többünknek hallania kéne, elgondolkodni felette! Ha hallani már nem is, álljon hát itt  a prágai magyar nagykövet üzenete, gondolatai írott formában!

——————————————————————–

Dr. Szőke László, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének ünnepi beszéde az 1956-os forradalom alkalmából:

2010_okt_23_nagykoveti_beszed

——————————————————————–

Exkurzión a cseh akadémián, avagy a csajok és a gyémántlopás

November 4-től 6-ig, azaz csütörtöktől szombatig „nyitott ajtók” voltak a Cseh Tudományos Akadémia fizikai intézeteiben: a „Slovankán” meg nálunk is a „Cukrovarníckán”. Ez persze nem azt jelenti, hogy szellőztettünk (bár néha azt is szoktunk), hanem hogy kedvesen fogadtuk a jónépet, és megismertettük őket kutatótevékenységünk alapjaival. Csütörtökön és pénteken a szakközépiskoláknak és a gimnazista osztályoknak voltunk nyitva, míg szombaton az egész közvéleménynek. Read more

Kis kaucsuk labdát fogunk kergetni, de főleg jól érezni magunkat

“Dobrý den, sportu zdar, pingpongu zvláště!”
(5/6-od rész Jaromír Nohavica, 1/6-od én)

Sok szeretettel meghívunk minden kedves sportolni vagy szurkolni vágyót a szombaton, november 13-án, 14:00 órakor megrendezésre kerülő “Klampár Tibor és Polgár lányok” fantázianév alatt futó asztalitenisz-bajnokságunkra!
Az eseménynek immáron 3. alkalommal biztosít helyszínt a HAMR sportközpont Záběhlicén. Árengedményt sajnos nem, ezért az nevezőktől 30 CZK hozzájárulást kérünk.

Tehát, legfontosabbak dióhéjban:
Helyszín: HAMR Záběhlice (http://www.hamrsport.cz/kontakt-mapa-zabehlice)
Időpont: 14:00–19:00 (ez sajnos fix a teremfoglalás miatt)
Beugró: 30 CZK
Még valami: versenyezni csak tornacipőben! (pingpongütő lesz elég, igény szerint tudunk kölcsönadni ;) )

A helyszínre az összeköttetés kiváló mind az A, mind a C metróról (lásd fenti linket), ha valaki mégsem találna oda szombaton, telefonos segítséget kérhet +420 776 769 028-as számon.
Kedvcsinálónak pedig íme a képek az utolsó előtti bajnokságról (utolsóról sajnos hiányzott a fényképezőgép, pedig érdemes lett volna: annyi hölgy versenyző volt, mint eddig soha!)
https://aed.cz/fotok/2009-11-21-klampar-tibor-es-polgar-lanyok-2009-osz/

Legügyesebb pingongosok (és szurkolók) természetesen elnyerik méltó jutalmukat! :)

Az AED csapata nevében,
Pathó Róbert

Parno Graszt

Ízelítőnek:

És itt meg is lehetne állni. Ennél többet szavakkal leírni nem nagyon lehetne, ha valaki megkérdezi, mi is / ki is az a Parno Graszt.

Október 13-án lépett fel a Parno Graszt Prágában. Kaptunk rá testületileg jegyeket, ismerőseim megkérdeztek, lenne-e kedvem elmenni rá. Előtte ugyan nem ismertem őket, más programom nem lévén, igent mondtam rá. Ha más nem, elmegyek legalább reprezentálni – gondoltam. Hát, mit is mondjak: nem bántam meg.

Ahogy az lenni szokott, koncert előtt beugrunk “szítdobni a teóriát” szigorúan sör mellett, ahol bevárjuk a máshonnan jövőket. Majd megérkezünk testületileg a Palác Akropolishoz nagyjából tíz perccel a koncert hivatalos kezdése előtt. Ruhatár, jegylecsekkolás, kézre pecsétszerzés a kettesszekrény biztonságiaktól. Baráti kézfogás az épp befutó nagykövettel és PMKK-s kíséretével. Koncert előtt belefér még egy – az ügyeseknek kettő – sör, befutnak a néptáncosok is. Koccintások, bemutatkozások. Lassan elkezd vonulni a tömeg: a bárpulttól a koncertterembe. Követjük – én legalábbis – őket.

Aztán következett olyan, amilyet már régen éltem át. Egy koncert, amit nem lehetett állva végignézni. Egy koncert, ahol százötven jelenlévő volt, és százötven táncolta végig a másfél órát. Egy koncert, ahol még az utolsó sorban is táncoltak az emberek. A Parno Graszt pedig olyan lelkesedéssel játszott, ami előtt le a kalappal. Bátran ki merem jelenteni, hogy ezek az emberek többet tettek a magyar kultúra és Magyarország népszerűsítéséért és jó hírnevéért, mint Kövér László, Orbán Viktor meg a többi melldöngető pszeudo-államférfi együttvéve. Ezek a cigányok. Ezek a MAGYAROK. Mert egyikük sem szólalt meg a dalszövegeken kívül semmilyen más nyelven. Rég éreztem magam ennyire büszkének, hogy magyar vagyok. És hogy ők is magyarok.

Kik is ők tulajdonképp? Egy kis utánaguglizás és a honlapjuk átböngészése után hadd foglaljam össze a legfontosabb tudnivalókat!

Parno Graszt

Maga a zenekar 1987(!)-ben alakult egy kis magyarországi falu, Paszab lakosaiból. (Mellesleg a prágai magyar nagykövet a szomszéd faluból származik, úgy hírlik.) Egy olyan faluból, ahol körülbelül mindenki zenész – ahogy a videóból is kitűnik. Maga a zenekar kilenctagú, akikkel fel szokott még lépni egy tízfős tánccsoport is.

Mi mást, mint autentikus – saját gyűjtés elsősorban Paszab és környékéről – cigány zenét játszanak, azt pedig a legmagasabb, ha lehet ilyet mondani: világszínvonalon. Ilyenből pedig kevés van már. Az olyanból pedig még kevesebb, aki az esetleges hírnév után is meg tudja őrizni arculatát, identitását.

Maga a Parno Graszt név állítólag fehér lovat jelent, amely a tisztaságot, illetve a szabadságot szimbolizálja.

Sikereik közül amit mindenképp ki kell emelni, az az első lemezük, a Rávágok a zongorára utáni 7. hely 2002-ben a World Music Charts Europe zenei ranglistán, ami azóta se sikerült egy magyar bandának se. Mi több, második albumuknak, a Járom az utam címűnek köszönhetően a svájci Vibrations zenei magazin 2005-ben az év 10 legjobb előadói közé választotta a Parno Grasztot.  Ezenkívül a BBC kezdeményezésére a Magyar Televízió forgatott róluk 2003-ban egy dokumentumfilmet, ami szintén, valljuk be, nem kis elismerés!

Érdekesség pedig, hogy 2008-ban Indiában járva kutatták gyökereiket, őseiket, zenéjüket, ami majd DVD-n is megjelenik a hírek szerint.

Használd a nyelved! … itt is

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy projekt. Úgy hívták, hogy KFK, avagy Kétnyelvűség Felmérő Körút, amely a dél-szlovákiai magyar nyelvhasználatot volt hivatott felmérni a hivatalos szférában (önkormányzatok, településtáblák, műemlékfeliratok stb.) a teljesség igényével, kiegészítve egy terjedelmes fotódokumentációval.

Knut Vollebaekkel és a két Komárom képösszefoglalójával kezdődött, amit követett egy nagyobb hangvételű, 18 településre kiterjedő felmérés — amely a Fórum Intézet védnöksége alatt a Diákhálózat és az AED kezdeményezésére jött létre — , mígnem megszerveződött az egész Dél-Szlovákiát átölelő projekt. A KFK-val kapcsolatos hírek és összefoglalók a felvidéki online médiában már megjelentek: leginkább a Körképen (beszámoló indulás előtt, egy naplójegyzet a felmérés során, egy érdekes történet, valamint szubjektív és objektív összefoglaló Zoboralja nem éppen vidám mai helyzetéről), de írt róla egy összefoglalót a Bumm.sk és az Új Szó is.

Végül pedig született egy kisfilm belőle / róla / hozzá. A kezdeményezőket idezve: “A kisfilm polgári kezdeményezésre, a Vox Juventae, a Diákhálózat és magánszemélyek támogatásáv készült. A kezdeményezők a nyelvhasználat népszerűsítése mellett az egyéni adakozás, filantrópia fontosságát és életképességét is szeretnék demonstrálni“.

Mert nyelvében él a nemzet a Felvidéken is, Prágában is…

Hrádek – 2010. október 7.

Csehszlovák Kém barátunk, aki eredetileg egy budai ficsúr – és a Sercsecs csehországi kocsmablog alapítója – már néhány éve Prágában él és dolgozik. Ha már így alakult, szinte benszülöttként mutatja be a prágai sörözőket a magyar olvasóközönségnek. A véletlen folytán meghívót kapott az AED idei őszi sörözésére, és ha már ott járt a Hradek söröző sem kerülhette el a sorsát. A közös találkozásból született ez a beszámoló, amelyet a sercsecs.cz-ről vettünk át.

Egy külvárosi sörözőben csöppentünk bele a prágai magyar fiatalok mindennapi életébe. Egy hely, ami nekünk egy átlagos Staropramen söröző, az ott megjelenteknek több évtizedes tradíció: meghatározott időnként itt ütközik a prágai magyar diákok krémje. Mi pedig meglestük, hogyan csinálják mindezt 2010-ben.

2010. október 07.

Meghívót kaptam a fácsén az Ady Endre Diákkör prágai magyar egyesület nevében őszi sörözésükre. A szervezetről már hallottam több ismerősömtől is; ahogy lejött: legerősebb oldaluk a jól pörgő email-küldő rendszerük, de ilyen-olyan rendszerességgel programokat is csapatnak a Prágában élő mádzsároknakFácsén aztán attendáltam magam az eseményre, és körbekamilláztam a meghívott arcokat. Fúha, csinos kis gárék mindenfelé, gyorsan ki is küldtem egy-egy meghívót skót és szlovák tesóimnak. Gályázás után hazapattantam a gyárból, oszt gyorsba felcsavartam a netre, hogy lokalizáljam a sörözés helyszínét. Na, ti aztán nem unatkoztok, gondoltam magamban, hiszen első flashre kint volt a pében a kocsma, de jóbarátom, az idosz, majd ő megmondja, hogy jutok ki. Tizenkettes villamossal lecsorogtam a Kisoldalra. Ahogy ott álltam a megállóban, eszembe jutott, hogy nincs nálam cash – és ez Prágában tud gondokat okozni. Mármint a minimál belvárosi területeket leszámítva a cseh fővárost nem nagyon rakták tele ATM-ekkel, és most a pénzautomatára gondolok. :)

Osztály, még akkor tíz perces gyaloglás következik! – hasított a levegőbe egy ötvenes női hang – magyarul! Mi a rák? Ők is a sörözésre igyekeznek tán? – néztem át bután a villamosmegállóból a zöld metró kijárata előtt csoportosuló kisebb tömegre. Pénz nincs, magyar tömegek már vannak, na tiplizzünk innen gyorsan, mert nagyon nem voltam kíváncsi a sok negyvenöt kilós testű kistáska poénjaira, akik most látnak először csehszlovák sunákat. Jött is már a huszonnégyes, és kapatott fel a domboldalra rendesen. Kinéztem a villamos ablakából a kanyarban, lent a város fényei izzottak. Volt némi flashem: ez olyan mintha a Szent Gellért-sziklatemplomról néztem volna le a Szabadság-híd felé. Aztán jött a vár és a köztársasági elnöki palota, de csak hesszeltem tovább kifelé meglátni egy jó bankomatot. A Malostranskától a hatodik megálló a Marjánka, de Malovanka megállóban már leszálltam, hogy bejárom gyalog a környéket, meg jó lenne meggazdagodni.

Full sötét volt már, mikor leszálltam Břevnov közepén. Valahogy soha nem jött be ez a prágai disztrikt: túl steril, túl tiszta, túl rideg. Bezzeg Žižkov: mennyi élet van már abban a kerületben! Este nyolc körül járt az idő, ilyenkor a Koněvova utcában hömpölygött a tömeg hernából ki, éjjel-nappaliba be, éttermek előtt fiatal tesók várták a többieket, és minden sarkon egészséges kocsmamoraj szűrődött ki az utcára. A villamosról velem leszálló, fejüket nyakukba húzó embereket gyorsan elnyelték a környék kapualjai. Frankón egyedül bandukoltam a Bělohorská úton felfelé. Egyetlen automatát nem láttam. Aztán elértem a Hotel Pyramida jellegzetes épületét, amely bejárata előtt öltönyös társaság gurítgatta bőröndjeit. No, leszólítottam a londínereket, hogy mégis merre tudnék a környéken pénz kivenni. Korrekt módon elmagyarázták, elmutogatták a srácok, még irányba is beállítottak. A semmiből került mellém egy bolond táskás, kutyás öregasszony, aki fennhangon üvöltözte két lépésről a fülembe, hogy mutat nekem egy bankot.

Az első piros lámpás kereszteződésnél leráztam új ismerősöm. Fel kellett gyalogolnom a Bělohorskán jó megállónyit, és megleltem az én kis bankomat is. Most már irány a Šlikova utca 15, ahol a Restaurace na Hrádku található. A sarokházat, amelyben a söröző működött, nemrég festhették újra. A söröző kívülről egy teljesen átlagos Staropramen ruhába felöltöztetett vendéglátóipari egység volt. Igazi méltóságos úrnak érezhetted magad, ahogy felléptél a bejárati ajtóhoz vezető öt lépcsőfokon. Aztán megbírkóztam a nehézkes barna ajtóval is. Bent balra állt a pult, amely mögött két rosszarcú néni serénykedett. A pult körül random módon elhelyezkedő törzsvendégek bizalmatlanul hesszelték az épp betoppanó vendégeket. Az egész helység lehetetlenül kicsi volt. Itt lenne a nyolcvan fős hun parti? Csillogó diáklány-tekintetek helyett borostás arcú, táskás szemű, kínai turkálóból felöltözött helyi arcokba botlottam. Utolsó reményként a pult mögött álló nénihez fordultam: – Dobrí den, van asztaluk Judit névre foglalva?

– Ááá, mágyár buli? Ott hátul… – mutatott félrefordulva oldalra a nő. Mint zsidóknak a Vörös-tenger, úgy nyílt meg nekem a koszosfehérre festett, igénytelenül lambériázott első helység horizontja. Egy hatalmas, lambériázott szalonba vezetett a pult melletti titkos átjáró. Ha még csak a szalon és mérete lepett volna meg. Úgy látszik, a prágai magyarok pontos emberek összehasonlítva a budapesti magyarokkal. Ha hétre van kiírva a sörözés kezdőpontja, alap, hogy másfél órával később tévedünk le a helyre. Itt? Minden asztalnál ültek már, és bizony nem sok üres helyet láttam nyolc óra magasságában. Ellenben láttam rengeteg fiatal arcot, na de ez csak természetes, elvégre diákklub van, no. Bár volt infóm róla, hogy Láki néni és Magdus anyus is tiszteletét teszi ma itt, de körbesétálva az asztalok között nem láttam ismerős arcokat. Már épp azt terveztem, melyik csinos asztaltársasághoz csatlakozom, amikor oldalról megtalált egy harsány szőke hang.

– Csehszlovák Kéééééééém, hálló! Bizony Láki néni és Magdus anyus vigyorgott rám. Na, hát Debrecen és Nagymihály lányai közé mindig öröm lehuppani, valami azt súgta, hangulatra most sem lesz panasz. Hát még amikor megérkezett Görkoris Szindi is! Együtt a csapat, no. Magdus anyus közben bemutatott barátjának Ágcsernyőről, majd ugyanazzal a lendülettel elküldte sörökért. Ágcsernyőről jut eszembe, hogy nagyjából ekkortájt hívtam fel Sörment is, hogy a gályázás után csatlakozzon. A sörök jótékony hatása révén hamarosan mindenki kellően domesztikálódott. Ugye, az sem az ördögtől való gondolat egy söröző-étteremben, ha a vendég az étlapra is gondol. Nos, kiderült, hogy gondolni azt tényleg lehet rá, ellenben konyha fél kilenc táján a zorall csaposnő közlése értelmében bizony már nem volt. Hülye vagyok én? Még vacsorázni is akarok? Vagy sör mellé lecsúsztatni egy hermelint? Hirtelen nem értettem meg a szervezőket, miért ide hozzák a nagyszámú fogyasztó vendéget.

Persze az AED honlapját böngészve lejött, hogy tradicionális, több évtizedre visszavezethető találkozóhelyről van szó, nyilván nehéz lenne megválni tőle, no meg logisztikailag is kiválóan megfelel ennyi vendégnek. Ha van történet, ahol a személyzet arroganciája vagy a konyha letiltása másodlagos, akkor ez a hagyomány éppen az. Mindegy, marad a folyékony kenyér mint táplálék. Hirtelen Losoncból érkező bézbólsapkás csákó ül le mellém, hogy ki volt az a szőke gáré, aki nemrég itt ült az asztalunknál. Nem tudtam segíteni neki, de kiderült, a srácnak van valamije, amiért csak el kell ugrania, de visszajön vele, és majd megcsinálja. Addig sem unatkoztunk, mert megérkezett Dunaszerdahely képviseletében az újabb asztaltársaságunk. No, meg a Sofőr Úr is, aki korábban még majomruhában mutatta meg magát egy pillanatra, de szerencsére megjött az esze, és talált magának normális ruhát is. És jöttek az asztalra az újabb és újabb sörök. Amikor rám került a sor, meglepve láttam, hogy a női csaposokat felváltotta egy kákabélű cseh legény, aki csak előre látott, mert ha oldalt álltam be sörre, akkor nem vett észre. Megjegyzem, azon már nem is annyira ritka helyek egyike Prágában, ahol egyszerre csapolnak Staroprament és Pilzenit is.

Tudtátok, hogy Erika férfinév is lehet? Persze, ehhez jól kell tudni motorozni is. Láttuk a Csíkospólóst is, aki már twitteren is követ minket, de őt már nagyon lekötötték a sörök, és Csehszlovák Kémnek bemutatkozott 14 is. Ő szerkesztgeti nektek az AED blogját, és egy állandó csapattal együtt csapatmunkában az ilyen esti összejöveteleket. Végül beesett Sörmen is, aki igencsak puffogott, hogy a Lazarská utcáról ki kell csattognia a halál után kettővel. Mindenesetre gyorsan utolért minket, de kettőkor már gyorsabban szolgálták ki a megfogyatkozott létszámú csapatot. Gyorstesztünk eredményeként megállapíthattuk, hogy az itt megjelent majdnem hatvan ember nagyobb része diák, de néhányan már dolgoznak is. Érdekes volt megfigyelni, hogyan élnek a távolban olyan emberek, akik ragaszkodnak a magyar kulturához, és ennek mentén szervezik meg magukat és közös rendezvényeiket. A híres prágai Károly Egyetem már évszázadok óta nyitott volt a külföldi diákok felé is, így nem meglepő, hogy sok magyar is ezt az iskolát választotta. A diákok elsősorban Szlovákiából érkeztek, tekintettel a közös csehszlovák múltra, de vannak diákok Magyarországról is. Az 1957-ben alapított Ady Endre Diákkör fogja össze az itteni magyar diákok tevékenységét, és ahogy értesültem, pont a jövő héten – október 15-én, pénteken – avatják 53. alkalommal gólyáikat.

/sercsecs/

Gólyaavatás

Meg kell állapítanom, szeretem az őszt Prágában.

A kolesz megtelik élettel, elkezdődik az iskola (amit ilyenkor még élvez is az ember lánya). Mindenki hozza magával a nyári élményeket, és a közhangulat is vidámabb ebben a vizsga- és ,,zápocset”- mentes időszakban, még a borús, esős idő ellenére is.

Már beindult az AED gépezete is, egyre gyakrabban jönnek az AED-címkés mailek a postafiókomba. Témájuk: javitani a régi programokon, és újakkal színesiteni a kínálatot. Eddig két rendezvényt tudhatunk magunk mögött – egy szemeszternyitó bulit (aki lemaradt volna róla, az összefoglalót elolvashatja itt) és az első Hrádeket (összefoglaló, képek hamarosan).

A következő esemény október 15-én kerül megrendezésre. Témája az újak avatása. Helyszínként a strahovi 11-es kollégium alatt található klub szolgál (térkép itt), kezdés 8 órakor, belépőjegy elsősöknek 30, a többieknek 60 CZK. Lesz tombola (ára 5 CZK), csocsó és billiárd. A zenét Kiss Antal biztosítja.

Hogy miért érdemes eljönni az avatásra? Évi három „magyarbuli“ van Prágában. Aki már járt bármelyikben is, tudja, hogy a hangulat utánozhatatlanul fergeteges, a társaságról már nem is beszélve. Az újaknak pedig itt az ideje, hogy megnézzék, hogy mulat a magyar Prágában.

Szeretettel várunk mindenkit!
Az AED csapata nevében:
mjudit